A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (317) Deseda (207) Gombák (139) Úton (137) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (103) Gasztronómia (97) Gépek (94) vegyes (89) Zsömi (77) F-1 (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (54) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. máj. 19.

Viharos nap

Ma délelőtt nagyon fújt a szél, sokkal erősebben mint tegnap. Hullámokat vert, csapkodta a csónak oldalát, húzni kellett a lapátokat emberesen.
Azért nekifeküdtem széllel szembe és felküzdöttem magam először a fészekig, majd az ág végéig. Aki késik hoppon marad! Mire kiértem, a hattyúcsalád végzett a táplálékszerző körúttal és a fészken találtam őket. A Királynő felállni sem volt hajlandó, Hercegem nem zavartatva magát csak tollászkodott a kicsik meg a végén bealudtak. Nem láttam az utolsó tojást, gondolom azt melengeti a Királynő, vagy már bújik ki az utolsónak születő fióka. Ma ki kell kelnie, mert a bütykös a harmadik tojás után kotlik és közben rakja le a többit. Ezért nem egyszerre kelnek. Múlt hét csütörtökén még nem voltak utódok, a hétvége valamely napján kikelt három, majd naponta egy-egy, akkor az utolsó kicsinek ma meg kell látni a napvilágot. Már amennyiben helyesen gondolom!  Sajnos erről megint lemaradunk, mert a héten már nem biztos, hogy lesz időm kimenni. A család egy éve is, napokon belül elhagyta a fészket és a területet miután teljes lett a létszám. Nem baj, valahol összefutunk majd a vízen, mert 3-4 hónapig a szülők gondozzák a kicsiket és még utána is sokáig együtt úsznak. Jövőre meg újra itt költenek, mert a bütykös ragaszkodik a költőterületéhez, valamint monogámiában él. Soká szöszmötöltem az ág végében, messze a fészektől, hátha történik valami. De nem! A fészek mellett nem mertem sokat időzni, nehogy leszálljon a tojásról a viharos szélben, hadd melegítse. Így aztán gyorsan megörökítettem őket, majd felhúztam a sújt és elfújt a szél. Szelek szárnyán távoztam a viharnak szülötteitől.   Egészen a hídig utaztam a széllel, igyekeztem nem felborúlni, közben pergettem süllőre, majd kikötöttem a régi aszfaltcsíkon, ott hol máskor a kocsival is szoktam parkolni.
Zsömi hatalmasat pancsikolt a sekély vízben, miután rájött mennyire stabil talaj van a lába alatt. Őrült! A francnak volt kedve fürdeni ekkora szélben! Ő azért kiszórakozta magát én meg gyürkőzhettem neki az evezésnek. A kényelemnek mindíg ára van, húzós volt visszafelé! Még a vízről vettem észre a képen látható erősen korhadt, átlyuggatott fát. Most vízben áll a lába, maradékát nyomja a szél. Alig bírtam beállni a helyemre, akkora széllökések értek és ráadásul féloldalasan. Viharosra sikeredett a 13. látogatás és bár a céljában nem volt sikeres, azért nem volt szerencsétlen! Élnek!

2 megjegyzés:

  1. Nem győzök betelni a fényképalumoddal! Őszinte gratuláció!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm! Igazán örülök, hogy tetszik. Igyekszem fejlődni!

    VálaszTörlés