Zsömi a fakusz

Annyiban különbözik a rövidkarmú fakusztól, hogy nem tud repülni. No meg sok más egyebekben is, példának okáért vasárnaptól már eggyel kevesebb körme van!
Ez a hétvége, mindkét napjával Zsömié, neki adom mert nagyokat alakított. Ámbár néha nem kellett volna! Már említettem mekkora megfelelési vággyal birkózik, termetéhez mérten "hatalmas" lelkében és szívével. Néha ezt én kicsit kihasználom, és mindenféle kutyától szokatlan dologra is rábeszélem őkelmét. Azért nagyon nem kell győzködni, mert alapjáraton is úgy programozta magát, mindenütt ott akar lenni ahol én, és lehetőleg meg is akarja cselekedni amit csak lehet. Így született többek közt a csúszdázás is, mert néha mikor arra járunk az arborétumban, azt is szokott. Most megint az alkalmi fotómodell szerepét osztottam reá. Szombaton, elindulásunkat követően elsőként kikötöttem az arborétum egy kies partszakaszán, és gombák után néztem. Úgy látszik, még korai! Addig Zsömi és Melinda vártak a csónakban, mert a kaszálatlan terephez nem vettek fel kullancs elleni ruházatot. A parton állt egy félig bedőlt mocsári fűz, s mikor visszamentem felléptem párat a megdőlt ágon, majd megkértem Zsömit is menjen fel. Nem gondoltam komolyan, de felkúszott! Melinda megfenyegetett, arra nézvést ha leesne a kedvenc, de miért esne? Ügyes a kölök! Rálapult az ágra és szép lassan felkúszott mint egy mini párduc, a talajszinttől vagy két méter magasságig. A fényképezkedést követően pedig úgy jött le mint egy macska, fejjel lefelé, szépen rálapulva az ágra lelépdelt. Nem láttam rajta félelmet! Ezután feleveztem a töklevelesig, lerögzítettem a csónakot és nekiálltam amurozni. Jöttek szép sorjában a méreten aluli pontyok, lehetett volna épp méretes is, mert arra amúgy is tilalom van, majd beúszott a képbe Hercegem.

Csináltam néhány képet róla, aztán kimerült az aksi, így lemaradtam a legszebb megmozdulásáról, mikor megkergette kicsit a kajakos fickókat. Egyikőjük szemmel láthatóan tartott a nagytestű madártól, mert igencsak behúzta a nyakát és oldalazott. Hercegem jól tette, megvan a kijelölt pálya, ott nem illik edzés közben lehorgonyozni, itt a keskeny ágban meg nem illik a horgászokat zavarni. Meg eszerint a hattyúkat sem! A fészek irányából jöttek és ez nem tetszett Hercegemnek. Most már biztosan állítom, mi kiváltságosak vagyunk náluk! Megebédeltünk a csónakban, ennek is van egy sajátságos, kicsit nomád hangulata. Hideg ebéd, úgyszólván kézből mert asztal nincs, kicsit szűken, mindenféle horgász "kacat" közepette, de kint a természetben és bent a víz közepén! Jó, én állítom, jó! Amur nem jött, ezért "ráültünk" a szélre és végigpergettem az ágat, közben  két távolit -elemcsere után- a Királynőről is készítettem a hattyúvárban. Nem mentünk a közelébe, nem kell naponta látogatni, nem vagyunk mi rokonok, csak "barátok". Fotózás után bementem egy nádasok övezte öbölbe, és itt jött Zsömi második nagy alakítása. Ezt viszont ő találta ki. Még vagy két méterre voltunk egy zsombékostól, mikor is egy szépen kivitelezett ugrással kivetette magát a csónakból, és elkezdett úszni kifelé. Azt hitte az már a part, pedig attól még messze voltunk és a zsombékoson csónakkal amúgy sem lehetett volna átkelni. Meglehet úszva sem. Látványos produkció volt! Vissza kellett úsznia szegényemnek, majd csurom egy vizesen -bár Melinda feláldozta a kéztörlőnket és belecsomagolta- cidrizett a szélben a túlsó partig hol már ki lehetett kötni. Erre aztán végképp nem készültem, sajna kép sem született, tele volt mindkét kezem kutyával míg átemeltem a palánkon. Így kerültünk aznap másodjára az arborétumba. Zsömi jó nagyokat szaladgált, belehempergőzött, törölközött a fűbe és nagyjából megszáradt. Megint csak a szélre hagytam a munkát és utazás közben kipergettem négy nem túl nagy sügeret, őket is visszatelepítettem! Sem csuka, sem süllő nem jelentkezett. A nap sem nagyon akart előjönni, ezért aztán feladtuk a szombati napot, hazatértünk. Vasárnap már majd a tizenegyet is elütötte az óra, mire beálltunk a nádassal párhuzamosan. Tíz perc sem kellett hozzá és a nádba betépett valami nagyobbacska, egy jóval nagyobb pedig a nyílt vízen lépett le rosszul akadt. Pedig az szépen dolgoztatott engem is, meg a gyengének nem mondható szerelést is. Azzal a cuccal kis túlzással megállítom a vadlovat is! Az élmény az enyém! Óránként költöztünk, mert mindenütt a kis pontyok jelentkeztek, délután háromig meglevegőztettem vagy tízet. Vessünk véget a hiábavaló "küzdelemnek" felkiáltással kikötöttünk, és akkor Zsömi örömében megkezdte szokásos örömködő mutatványát. Ez abból áll, hogy viszonylag szűk területen fékevesztett módjára rohangál a fűben, hirtelen irányváltoztatásokkal, bukfencekkel tarkítva, és tőlem elvárja vegyek részt a játékban, próbáljam meg elkapni, vagy legalább tegyek úgy. Rendszerint úgy teszek! Egy hirtelen fordulónál aztán megtörtént a baleset! Mint kiderült, valamibe beleakadt a jobb első lába hátrafelé álló körme, és csúnyán felszakadt. Nem a farkasköröm, mert azt orvosi javallatra leműttettük, pont az ilyen esetek megelőzésére. Fájlalta nagyon, ezért beültettük a kocsiba, Melinda vigasztalgatta, én tépést készítettem egy puha pólódarabból, Zsömi meg nyalogatta a sérülést. Aztán gondolt egyet, egy roppantás és leharapta a felszakadt körmöt! Bekötöttem a lábát és meglátogattuk Józsiékat. Zsömi türelmesen viselte a kötést úgy egy órán át, abban kergetőzött Kicsivel és mászkált a macskák nyomában. Aztán leszedte a kötést, jó alaposan kitisztította a sérülést, és bár érzékeny a seb, de magasan van, így nem sántít. Egy mozgalmas hétvége van mögöttünk, most pihenünk és közben ápolgatjuk, gyógyul a lába. Néhány napig nem megyünk terepre.