A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (137) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. máj. 10.

Zsömi a fakusz

Annyiban különbözik a rövidkarmú fakusztól, hogy nem tud repülni. No meg sok más egyebekben is, példának okáért vasárnaptól már eggyel kevesebb körme van!
Ez a hétvége, mindkét napjával Zsömié, neki adom mert nagyokat alakított. Ámbár néha nem kellett volna! Már említettem mekkora megfelelési vággyal bírkózik termetéhez mérten "hatalmas" lelkében és szívével. Néha ezt én kicsit kihasználom és mindenféle kutyától szokatlan dologra is rábeszélem őkelmét. Azért nagyon nem kell győzködni, mert alapjáraton is úgy programozta magát, mindenütt ott akar lenni ahol én és lehetőleg meg is akarja cselekedni amit csak lehet. Így született többek közt a csúszdázás is, mert néha mikor arra járunk az arborétumban, azt is szokott. Most megint az alkalmi fotomodell szerepét osztottam reá. Szombaton, elindulásunkat követően elsőként kikötöttem az arborétum egy kies partszakaszán és gombák után néztem. Úgy látszik, még korai! Addig Zsömi és Melinda vártak a csónakban, mert a kaszálatlan terephez nem vettek fel kullancs elleni ruházatot. A parton állt egy félig bedőlt mocsári füz, s mikor visszamentem felléptem párat a megdőlt ágon, majd megkértem Zsömit is menjen fel. Nem gondoltam komolyan, de felkúszott! Melinda megfenyegetett arra nézvést, ha leesne a kedvenc, de miért esne? Ügyes a kölök! Rálapult az ágra és szép lassan felkúszott mint egy mini párduc, a talajszinttől vagy két méter magasságig. A fényképezkedést követően pedig úgy jött le mint egy macska, fejjel lefelé, szépen rálapulva az ágra lelépdelt. Nem láttam rajta félelmet! Ezután feleveztem a töklevelesig, lerögzítettem a csónakot és nekiálltam amúrozni. Jöttek szép sorjában a méreten aluli pontyok, lehetett volna épp méretes is, mert arra amúgy is tilalom van, majd beúszott a képbe Hercegem.
Csináltam néhány képet róla, aztán kimerült az aksi, így lemaradtam a legszebb megmozdulásáról, mikor megkergette kicsit a kajakos fickókat. Egyikőjük szemmel láthatóan tartott a nagytestű madártól, mert igen csak behúzta a nyakát és oldalazott. Hercegem jól tette, megvan a kijelölt pálya, ott nem illik edzés közben  lehorgonyozni, itt a keskeny ágban meg nem illik a horgászokat zavarni. Meg eszerint a hattyúkat sem! A fészek irányából jöttek és ez nem tetszett Hercegemnek. Most már biztosan állítom, mi kiváltságosak vagyunk náluk! Megebédeltünk a csónakban, ennek is van egy sajátságos, kicsit nomád hangulata. Hideg ebéd, úgyszólván kézből mert asztal nincs, kicsit szűken, mindenféle horgász "kacat" közepette, de kint a természetben és bent a víz közepén! Jó, én állítom, jó! Amúr nem jött, ezért "ráültünk" a szélre és végigpergettem az ágat, közben  két távolit -elemcsere után- a Királynőről is készítettem a hattyúvárban. Nem mentünk a közelébe, nem kell naponta látogatni, nem vagyunk mi rokonok, csak "barátok". Fozózás után bementem egy nádasok övezte öbölbe és itt jött Zsömi második nagy alakítása. Ezt viszont Ő találta ki. Még vagy két méterre voltunk egy zsombékostól, mikor is egy szépen kivitelezett ugrással kivetette magát a csónakból és elkezdett úszni kifelé. Azt hitte az már a part, pedig attól még messze voltunk és a zsombékoson csónakkal amúgy sem lehetett volna átkelni, meglehet úszva sem. Látványos produkció volt! Vissza kellett úsznia szegényemnek, majd csurom egy vizesen -bár Melinda feláldozta a kéztörlőnket és belecsomagolta- cidrizett a szélben a tulsó partig hol már ki lehetett kötni. Erre aztán végképp nem készültem, sajna kép sem született, tele volt mindkét kezem kutyával míg átemeltem a palánkon. Így kerültünk aznap másodjára az arborétumba. Zsömi jó nagyokat szaladgált, belehempergőzött, törölközött a fűbe és nagyjából megszáradt. Megint csak a szélre hagytam a munkát és utazás közben kipergettem négy nem túl nagy sügeret, őket is visszatelepítettem! Sem csuka, sem süllő nem jelentkezett. A nap sem nagyon akart előjönni, ezért aztán feladtuk a szombati napot, hazatértünk. Vasárnap már majd a tizenegyet is elütötte az óra, mire beálltunk a nádassal párhuzamosan. Tíz perc sem kellett hozzá és a nádba betépett valami nagyobbacska, egy jóval nagyobb pedig a nyílt vízen lépett le roszúl akadt. Pedig az szépen dolgoztatott engem is, meg a gyengének nem mondható szerelést is. Azzal a cuccal kis tulzással megállítom a vadlovat is! Az élmény az enyém! Óránként költöztünk, mert mindenütt a kispontyok jelentkeztek délután háromig meglevegőztettem vagy tizet. Vessünk véget a hiábavaló "küzdelemnek" felkiáltással kikötöttünk és akkor Zsömi örömében megkezdte szokásos örömködő mutatványát. Ez abból áll, hogy viszonylag szűk területen fékevesztett módjára rohangál a fűben, hirtelen irányváltoztatásokkal, bukfencekkel tarkítva és tőlem elvárja vegyek részt a játékban, próbáljam meg elkapni, vagy legalább tegyek úgy. Rendszerint úgy teszek! Egy hirtelen fordulónál aztán megtörtént a baleset! Mint kiderült valamibe beleakadt a jobb első lába hátrafelé álló körme és csúnyán felszakadt. Nem a farkasköröm, mert azt orvosi javallatra leműttettük, pont az ilyen esetek megelőzésére. Fájlalta nagyon, ezért beültettük a kocsiba, Melinda vigasztalgatta, én tépést készítettem egy puha pólódarabból, Zsömi meg nyalogatta a sérülést. Aztán gondolt egyet, egy roppantás és leharapta a felszakadt körmöt! Bekötöttem a lábát és meglátogattuk Józsiékat. Zsömi türelmesen viselte a kötést úgy egy órán át, abban kergetőzött Kicsivel és mászkált a macskák nyomában. Aztán leszedte a kötést, jó alaposan kitisztította a sérülést és bár érzékeny a seb, de magasan van így nem sántít. Egy mozgalmas hétvége van mögöttünk, most pihenünk és közben ápolgatjuk, gyógyul a lába. Néhány napig nem megyünk terepre.

3 megjegyzés:

  1. Uff! Kész regényt írtál! Zsömi tényleg ügyes, és nálunk semmi jelét nem adta a sérülésének. Azt a nagy halat jó lett volna megállítani, és csónakba emelni! Majd talán legközelebb...

    VálaszTörlés
  2. Jó kutya, szép madarak!
    Ha tudjátok, támogassátok.
    http://web.axelero.hu/pusztadr/madarakert.html
    Köszönet érte!

    VálaszTörlés
  3. A mi Brutus kutyánk is pont ilyen "örömködő mutatványt" szokott előadni, de mi mindig azt szoktuk mondani, ilyenkor "sikerélménye" van a kutyának. :-)

    VálaszTörlés