A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. június 13., vasárnap

Életerő

Elképesztő életerő, legalábbis az én szememben. Eddig még nem vettem észre ezt a képességet.
A vénségesen vén mocsári fűz fekvő ágán, azok a kis piros kezdemények mind mind friss hajtások. Ezt nevezem életerőnek! Először csak a szép mohás ágát szerettem volna lefotózni a vizes környezetben, így vettem észre a kicsiny pirosas hajtásokat. A magas vízállásnak köszönhetően az ág sokáig a vízbe merült, az hozhatta ki a kezdeményeket. Most már csak azt nem tudom, mi lenne belőlük? Ág, vagy gyökér? Muszáj lesz visszamennem megnézni, mert "gyötör" a kiváncsiság. Könnyen igérem, mert emellett az öreg fa mellett szoktam rendszeresen kikötni, mikor a "végeket" járom és már kicsit elzsibbadnak a lábaim a csónakban. Olyankor kisiklok a lankás partra, kiszállok egy keveset mozogni, Zsömi is sétál egyet, elvégzi a dolgát és szokása szerint füvet eszik. Én meg pont ezen az ágon állva szoktam szemlélni a vizet, néha az arborétumot, keresem a mozgást. Vízre hajló ágai alatt kellemesebb az idő, megóv a naptól és remek rejtek. A víz felől alig-alig látni a lombozat közé, viszont alóla remek a kilátás. Látom a hínáros egy részét, a szemközti nádcsíkot, alatta a gyékényt hattyúvárastúl. Fentebb a zsombékost a kis öböllel, lejjebb a bedőlt tölgyet, rajta a pihenő és hűsölő tőkésekkel. A szemközti parton húzódó erdő felett barna kányák róják rendszeresen köreiket, lesik a prédát. Kis kócsag is szokott erre fent tanyázni, de roppant bizalmatlan és félénk természete miatt lehetetlen megközelíteni. Puskalövésnyi távolságot tart! Az öreg fűz délután a vízre veti megnyúlt árnyékát, akkor már nem kell alá állni, mellé kötve is megóv a naptól. Régi ismerősök vagyunk már mi kettent. Én és az öreg!

1 megjegyzés:

  1. Kár, hogy a gerinceseknél nincs ilyen megújító képesség. Akkor sok bajt lehetne orvosolni.

    Nálam a legutóbbi vihar sok helyen lecibálta a vadszőlő leveleket. Ma vettem észre, hogy az elpusztult leveleket pótolja új hajtásokkal. Örülök ennek a csodának.

    VálaszTörlés