A vénségesen vén mocsári fűz fekvő ágán, azok a kis piros kezdemények mind mind friss hajtások. Ezt nevezem életerőnek! Először csak a szép mohás ágát szerettem volna lefotózni a vizes környezetben, így vettem észre a kicsiny pirosas hajtásokat. A magas vízállásnak köszönhetően az ág sokáig a vízbe merült, az hozhatta ki a kezdeményeket. Most már csak azt nem tudom, mi lenne belőlük? Ág, vagy gyökér? Muszáj lesz visszamennem megnézni, mert "gyötör" a kiváncsiság. Könnyen igérem, mert emellett az öreg fa mellett szoktam rendszeresen kikötni, mikor a "végeket" járom és már kicsit elzsibbadnak a lábaim a csónakban. Olyankor kisiklok a lankás partra, kiszállok egy keveset mozogni, Zsömi is sétál egyet, elvégzi a dolgát és szokása szerint füvet eszik. Én meg pont ezen az ágon állva szoktam szemlélni a vizet, néha az arborétumot, keresem a mozgást. Vízre hajló ágai alatt kellemesebb az idő, megóv a naptól és remek rejtek. A víz felől alig-alig látni a lombozat közé, viszont alóla remek a kilátás. Látom a hínáros egy részét, a szemközti nádcsíkot, alatta a gyékényt hattyúvárastúl. Fentebb a zsombékost a kis öböllel, lejjebb a bedőlt tölgyet, rajta a pihenő és hűsölő tőkésekkel. A szemközti parton húzódó erdő felett barna kányák róják rendszeresen köreiket, lesik a prédát. Kis kócsag is szokott erre fent tanyázni, de roppant bizalmatlan és félénk természete miatt lehetetlen megközelíteni. Puskalövésnyi távolságot tart! Az öreg fűz délután a vízre veti megnyúlt árnyékát, akkor már nem kell alá állni, mellé kötve is megóv a naptól. Régi ismerősök vagyunk már mi kettent. Én és az öreg!
Kár, hogy a gerinceseknél nincs ilyen megújító képesség. Akkor sok bajt lehetne orvosolni.
VálaszTörlésNálam a legutóbbi vihar sok helyen lecibálta a vadszőlő leveleket. Ma vettem észre, hogy az elpusztult leveleket pótolja új hajtásokkal. Örülök ennek a csodának.