Le vagyunk..?

Kaposváron a vasútállomás nagycsarnokában készítettem a képeket. Tessék elképzelni! Miközben a jegypénztár ablakánál áll és vásárol, felülről meg jön az áldás. Potty..
Itt nincs helye a szokásos reklamációnak: -"mert az embert le sem szarják!"
De bizony, adott esetben le! Akkor bizonyosan nem érzi szerencsének az érintett, később majd elválik. Csak előbb a tisztítás árát kell "lenyelni." No de a szerencse sem adatik teljesen ingyen, bár a tisztítószámla kicsit nagyobb beruházás, mint egy nyerő lottószelvény.

Én nagyon szeretem a madarakat, mégsem értem, miért nem terelik ki őket? Hogy hogyan? Nem árulom el! Nos jó, annyit segítek, hogy éjszaka mikor már zárva van a váróterem és félhomály az úr, meg kell állni a csarnok közepén és hangosan szólongatni őket emígy:
cic, cic, cic...........!
Hogy,.... micsoda? Jó, jó, értem!
Nem, ez valóban nem segít! Viszont ha kellő ideig mondogatja az illetékes, majd eszébe jut a megoldás! A falak körbe mindenüt viselik a madarak nyomát, azonban a levegőben szálló láthatatlan termékeik az "izgatóbbak". Meg néha a látható az idegesítő! A látottak alapján állíthatom, nem egy nap alatt piszkították körbe a falakat és nem is kettő alatt. Jó ideje lakhatnak bent zavartalanul, senki által nem háborgatottan. Vajh' miért motoszkál bennem állandóan egy gondolat, hogy itt nem csak a galambok szarják le a megfáradt és a madár inzultustól immár ideges utazni vágyót?!