Sok víz sokk!

Ezek a kövek a Kemence-patakból származnak, még 1999-ben szedtem a mederből.
Mikor megtekintettük a falut a patakmaderben alig csordogált néhány centi szélességben a víz. Csodaszép, csendes falu ahol több épület is őrzi a népi építészet emlékét. Néhány hét elteltével a híradásokban láttam viszont, mikor a felduzzadt patak őrjöngve tört rá a falura és milliárdos kárt hagyva hátra gyalult le mindent, amit elért. 2000-ben a Cserteri vár falairól néztünk le a Hasznosi-tározóra. Onnét nézve olyan mint egy tengerszem. Csodaszép látvány! Most pedig egy nap alatt hét métert duzzadva fenyegeti Pásztót és Hasznost. A bajt tetézendő az oda vezető út is szétzsakadt, hosszában repedt meg és süllyed. De autóztunk az Ipoly mentén olyankor, mikor alig volt szélesebb a víz néhány lépésnél és gyalog lehetett volna átkelni rajta, máskor meg Szobnál néztük ahogy dühöngve ront a Dunába. Nem egyszer autóztunk a Duna mentén, mikor Verőcénél már a műút töltése tartotta a vizet. Most rekord közeli áradást valószínüsítenek a fővárosban, a Római parton kitelepítésekre is felkészülnek. 2008-ban Hernádkak előtt állta utam a víz, nem tudtunk átmenni Szerencs felé. Ezután a GPS navigátor elirányított Encsnél egy átkötő útra, ami természetesen a vízben végződött. Majd a határig kellett kerülnünk az E71-en, hogy Gönc felől bejussunk Regécre. Hatalmas területeket tartott már megszállva a Hernád. Visszafelé megnéztük Vizsolyt majd újra megfordított a folyó, mert időközben ott is elöntötte a 71-es felé vezető utat. Most ezeken a területeken és sajnos másutt is, megint a víz az úr. Ráadásul ritkán tapasztalható mértékben áradnak, rombolnak, milliárdos károkat okozva mindenütt. Edelénybe az éjszaka betört a Bódva, utcákat öntött el az ár, több mint ötszáz embert kellett kitelepíteni. Néhány éve még Balatonfenyvesnél az alacsony vízállás miatt keletkezett szigeteken pancsoltunk, most rekord magasságon van a Balaton vize és a déli parti településeket veszélyezteti. Sok vizet láttam már "csavargásaim" során, sok helyütt, de az idei évhez mérteket nagyon ritkán. Szinte mindenütt árad, vagy a belvíz fenyeget. Megsínyli ezt az időt ember, állat, növényzet, mesterséges létesítmény és természetes közeg egyaránt. Vége lehetne már!

De nincs vége egyelőre. Szakadó esőben fényképeztem ezt a kidőlt vénséges tölgyet ma reggel és még most is esik. Míg a vízek mentén a felázott gátak okoznak gondot, a szántókon a belvíz, addig az erdőkben a meglazult, megcsúszott talaj. Szakemberek óva intenek mindenkit, hogy bemerészkedjenek az erdőkbe. Pont a kedvelt kiránduló erdők és őserdők a legveszélyesebbek a nagyra nőtt öreg fák miatt. Mint például környékünkön a Zselic ősrengetege, vagy Baranyában a hegyes területen lévő parkerdők.

Íme, ezért óvnak egyelőre az erdei kirándulásoktól! Ez az óriás sem bírta tovább a felszívott víz miatt megnövekedett terhet és a domboldalon megcsúszott puha talajból kifordulva dőlt ki az erdőszélre. Gyanítom lehetnek még társai bentebb is az erdőben, de egyelőre nem merészkedtem mélyebbre.

Közben hallgatom a híradásokat az elöntött területekről és mondják: polgári lakosok, tűzoltók, rendőrök, katonák küzdenek az árral és sajnos több helyütt vesztésre állnak, mert még esik! Vége lehetne már! Kinézek az ablakon és még mindig esik.  Vége lehetne már!