Élettér

A védett öblökben már leülepedik az esőzések után bemosódott hordalék és a kitisztult víz szépen "virágzik".
Hínárfélék, édesvízi algák kusza öszevisszasága ad remek búvóhelyet a halaknak. Legfőképp az idei ivadékoknak hasznos, mert elbújhatnak a ragadozók elől. Kedvelt vadászterülete ez a lesből támadó csukának. Süllő nem nagyon jön be ilyen terepre, de sügereket látok rendszeresen, ahogy fröcskölve űzik a kicsiket. Még elég magasan van a vízállás, de már látni a meder alját, a megbúvó tuskókat és a kishalakat. Szinte hihetetlen mennyiségben van apró, még csak néhány milliméteres ivadék. Jelek szerint jól sikerült az ívás és a kelés is. Kell is a szép számú utód. Sokféle a ragadozó. Hal is, más is.

Itt a "végeken" fogtam már nemegyszer törpeharcsát is, így aztán a nagyszámú és sokféle ragadozó "lefölözi" a magáét. Nem marad meg csak a töredéke a kikelteknek. Régebben, láttam itt bent úszni gyönyörű piros koit is, de akkor még zavaros volt a víz, nem sikerült megörökíteni, most meg nem jött. Pedig elképzeltem, a piros hallal úgy nézne ki, mint egy kerti tó. Nem könnyű itt csónakázni, mert a kicsit is mélyre eresztett evező felszedi, felszakítja a növényzetet, a csáklya szintén felhozza az iszapot. Finoman, épp csak merítve az evező tollát, szinte "karcolva" a vízfelszínt szoktam haladni. Meg nagyon lassan és csendben.
Máskülönben elugrana minden élő lélek. Ide az öbölbe, már csak gyönyörködni járok be, horgászni egyelőre nem.
Majd ősszel csukára!