Mesél a tó...

Rég láttam ennyire magasan a Deseda vízét. Talán még ennyire nem is volt, mióta én arrafelé járok. Járok? Lassan ott lakom! Jó, csak vicceltem.
Viszont egészen komolyan állítom, nem vagyok kint keveset. Legalább annyira szeretem a vizet, mint az erdőket. Talán nem kellene "aprózni", szeretem mert a természet része. Mondtam már miért lettem csónakos horgász? Nem? Azért, amiért az erdőkben is lehetőleg minél mélyebbre szeretnék menni a szélétől. Odáig már lusták az emberek bevinni a szemetet! Ezért szeretem az őserdeinket is, mert a lusták nem jutnak el a rengeteg belsejébe, nem gyalogolnak kilómétereket azért, hogy eldobhassák az üdítős flakonjaikat. Aki meg szereti és tiszteli a természetet ugye, az... Nos ezért hagytam én el a partokat. Meguntam a szemetes horgászhelyeket, a sok takarítást, bosszúságot. Amúgy nem értem, hogy a rengeteg kicipelt és elfogyasztott étel, ital után miért nehéz az üres göngyöleg? Legkevésbé a szemetelős horgásztársakat értem, mert "oda piszkítanak, ahonnét enni akarnak". Érdekes, mikor szóbahozom, mindenki azt mondja ő aztán hazaviszi! No persze, persze! Nekem meg tollas a hátam!

Elhagytam hát a "veszélyes" partokat és a nyílt vizeket, meg az elszigetelt, érintetlen részeket járom. Néha, ha a víz is sodor egy üveget, flakont azt kihorgászom. Jól elkanyarodtam. Nem baj. A magas víz már fellépett a 67-es út régi aszfaltcsíkjára. Elképesztően magas és csúnyán agyagos. Randa sárga!

Pont egy hónappal ezelőtt volt ekkora a vízállás, talán néhány centivel alacsonyabb. Bajás barátom akkor készítette ezt a képet a Toponár felőli oldalon. No meg akkor is borogatott a szél, látszik a felvételen is. Én már ritkán járok arra. Leevezni messze van, partra az ismertetett okok miatt nem akarok űlni. Akkor miért mennék? Nosztalgiából, meg szeretetből. Azért előfordulok majd ott is, ha én is megint képeket akarok készíteni, mint télen és kora tavasszal is tettem. Szép tó, szép környezettel! Meg kellene becsülni! Meg általában meg kellene becsülni....