Vízen

Keddi napon vízre is került a csónak
egy kedves ismerős és sporttárs segedelmével. Nekem van a kocsin vonóhorog, neki van utánfutója és azon túl még a fizikai erejét is kölcsönözte.
Késősre végeztünk, így az első út szerdára maradt. Úgy lett, ahogy titkon reménykedtem. A jól elosztott és több súlytól stabilabb lett a csónak de nem lett lassabb. Nagyon jól siklik.
Az evezővillák tartóbakjain is emeltem kicsit, így a lábam kényelmesebben fér el a húzáskor a nyelek végei alatt. Első útnak végighúztam az egész ágat és kerestem a Királynőt meg a Herceget. Nem leltem sem őket, sem nyomukat.
A hattyú nem csak párjához, de a költőterületéhez is hűséges. Állnia kellene már a fészeknek, az elmúlt esztendőn is elkészült március végére.
Sőt már az első tojásoknak is meg kellene lennie. Hiába fürkésztem végig a nádfalakat. nincs nyoma a kijáratnak, pedig úgy készítik a fészket, hogy kilátás és kijárás legyen a nyílt vízre. Kicsit aggódom értük, mert csütörtöki napon sem láttam őket. Egyik ágon sem. Láttam viszont négy másik madarat, a tollazatuk alapján az egy éves és már felcseperedett fiókáik lehettek.
Hamar elszárnyaltak, még képre sem hagytak időt.

Elmaradt hát a látogatás, de nagyon bízom benne, nem örökre és még nyomukra akadok. Talán a másik ágra költöztek! Bár nem értem, mi okból tennék? No mindegy, egyszer kiderül.
Zsömi előszörre nagyon méregette a csónakot, szoknia kellett a sok idegen furcsaságot, meg hát az ismeretlen szagokat. A csónak orrával sem volt kibékülve, mert az első ülő lényegesen magasabbra került. így kicsit félve ugrott fel rá. Azért hamar megbarátkozott a felújított "hajóval". A második napon már úgy szállt be és foglalta el a helyét hátul, mint máskor. Megbarátkozott az orral is és menet közben újfent ott ácsorog és szemlélődik, mint egy kis hajóskapitány.