Harcsa

Ennek a harcsának a története még szombaton kezdődött. Szombat késő délután mentünk ki pergetni. Kényelmesen horgásztam, mert Melinda evezett, én dobálhattam kedvemre.
Már hét óra is múlt, mikor egy bedőlt fánál odakoppantott valami. Újabb dobások. Semmi. Kicsit hagytam "pihenni" a vizet, majd kezdtem előlről. Egyik dobásra odakoppantott ismét. Módszeresen hozzákezdtem a kiszáradt, vízben fekvő lombkorona "vallatásához". Kinéztem két pontot az ágak közt és oda potyogtattam a műcsalit. A sokadik dobásra kirontott valami és nyomott egy szép örvényt. Újabb dobások, majd akadt egy alig méretes süllőgyerek. Miután kivirgonckodta magát a horgon elengedtük. Már akkor mondtam Melindának, nagyobb halnak is kell ott lenni, mert ami az örvényt nyomta az nem lehetett a kisebb süllő. Még talán tíz percet erőltettem a dolgot, aztán eljöttünk, mert már szürkült. Nem feledtem a helyet és hétfőn délelőtt újra meglátogattam a fát. Már majd húsz perce dobáltam a két pontot és semmi. Kezdtem lemondani róla. Úgy gondoltam, nagyobbacska süllő, vagy esetleg csuka lehetett és vagy elment, vagy megcsípte valaki. Azért adtam még esélyt és úgy döntöttem még vagy tíz percet rászánok. Jó döntés volt! Egyik dobásra bejelentkezett az örvénnyel! Azonnal újra dobtam és már vitte is! A harcmodora és ereje alapján kettes csukát gyanítottam. Sikerült elkormányozni az ágaktól és rövid harc után nagyon meglepődtem, mikor megmutatta magát. Ahogy alátoltam a merítőt, elengedte a horog. Ha még egy fordulót engedek neki, akkor elmegy! Nem nagy, de pergetve jött!
Hatvan centis és kicsivel több kettő kilónál. Jól félrevezettem magam szombaton! A koppantásokat a süllö csinálta, egyetlen bemutatkozása volt a harcsának, a sikertelen támadás mikor a vizet is megnyomta. Mivel harcsát eleddig még ne sikerült pergetve elejteni, végig csukában, meg süllőben gondolkodtam. Ezt is meg kellene tanulni!