Őserdei hangulat

Még minden csurom víz a napokig tartó esőzések után, csepeg a fákról, bokrokról, "gőzölög" a pára a talajból. Üde, friss az erdő levegője, de kissé nehéz a sok víztől. Minden mi zöld, most sokkal üdébben, élénkebben mutatja magát. Feltelve az életet adó vízzel nem csak a színeik, de a növényzet egész megjelenése más. Életerőt sugároz!
Életerőt és harmóniát. Él az egész erdő! A madarak énekébe egy-egy halk reccsenés és az évek alatt lehullt levelek zörrenése hallatszik az őz finom lépte alatt. A felvert nyúl hangos surrogással vágtat tova a vastag levélszőnyegen. A magasból lehulló vízcseppek halkan pattannak a bokrok levelein, néha éles pendüléssel találnak egy még száraz levelet. Pisztolylövéshez hasonlóan élesen csattan a vízzel megtelt fa súját már nem bíró, elpattant gyökérszál. Távolabbról éles dörrenés hallatszik, majd robaj és ropogás, ahogy a leszakadt vastag ág végigvág a fák oldalán és a földhöz csapódik. Az erős hangra egy pillanatra megcsendesülnek az erdőlakók, -szinte látom, ahogy velem együtt a hangra kapják fejük- majd minden megy tovább. Füttyög, trillázik, surran, koppan, pattan, roppan ez erdő. Él minden lakója! A csendes, békés hangokba az én fülemnek szinte bántón ugat bele egy őz. Az erdőlakókat nem csendesíti a neki megszokott hang. A harkály is hangos, felveri az erdőt, mikor nekiáll egy száraz faág vésésének és ütései rezonáló hangja végigszáll a fák közt. A lenyugvó nap itt-ott még bevágó sugarai mellett is csökkenő fényben, őserdei a hangulat!