Ajándék

Pontosan egy éve írtam, hogy kedvenceinknek is ünnep a karácsony.
No nem mintha máskor nem kapnának
ezt-azt ajándékba! Dehogynem!
Zsömi már meg is jegyezte és fejecskéjében összekötötte a most látottakat a múltbéli tapasztalatokkal. Már akkor élénk érdeklődésbe kezdett, mikor Pöti díszítette a fát, majd köré helyeztük a csomagokat. Ekkor még azonban sikerült "leállítani". Este viszont, mikor az első csomagon sercegve hasadt a papír megjelent a hívó szóra és azonnal lázas kutatásba fogott a csomagok körül.

Pillanatok alatt meglelte és határtalan boldogsággal menekítette ajándékait sorban egymás után, a szomszédos szobába. Először malackát, majd a rágó csontot és végül a kötelet. Mindhárom volt már neki korábban is, a préselt csontot néhány nap alatt eltünteti, a kötél sorsát nemrég ismertettem, malackát pedig imádja. Úgy veszi fogai közé, mintha élne, mintha a kölykét szállítaná! Volt neki korábban és nem tudom, hogy s miképp, de elkeveredett. Most féltve őrzi, óvja! Nem tudom mi okból, de az új kötelet sem állt neki kibogozni, hanem csak hordja-viszi a lakásban és mikor játszani támad kedve akkor elém áll vele és rázogatja.
Elég csak nyúlnom érte, már rohan is el és a lakás másik végéből morog, ahogy közeledem egyre hangosabban, vérmesebben. Mikor megragadom kezdődik a hangos huzakodás! Nem ereszti és csúnyán morog, hörög közben, aki nem ismeri annak ijesztő! Pedig elég figyelmesebben szemlélni őkelmét, mérges hangjának ellentmond a farokcsóválás! Ez egy a részéről már elvárt "rituális" szokás, ezt játszani kell és mikor "győzött", boldog elégedettséggel vonul el visszaszerzett zsákmányával. Sanyika is kapott ajándékot. Ízesített, mézes magkeveréket rúdba préselve. Na őt aztán nem érdekli az ajándékozás ünnepi formája! Ragaszkodni is csak addig ragaszkodott hozzá, míg bedarálta egy nap alatt az egészet. Mint máskor is!