No meg ez is...!

Úgy értem, no meg ez is jól kezdődik! Reggel szép fehérre volt deresedve a táj, a kocsi belső hőmérője pedig őrizte az éjszakai mínusz hét fokot. Bár hétkor már csak nulla környékén járt a higany és kicsit havazott is, nem sok reményem maradt a nyílt víztükörre.
Úgy készültem, viszek mindent és ha befagyott az ág és nem tudok kijönni belőle "jégtörő üzemben", akkor a partról pergetek. Szerencsére tévedtem, odakint kisebb lehetett a hideg, vagy a szél dolgozott nekem, mert a széleket kivéve szabad volt a víz. Gyönyörű tiszta víz, leülepedett a sok uszadék, eltűnt a  hínár elvitte a fagy, szél is alig és szép havas a táj. Mi kell még? Hal! No, az nem lett! Végig motoztam az ágat oda s vissza, de semmi! Közben csináltam pár képet. Tíz után intenzív havazás kezdődött, gyönyörű volt, nagyon élveztem! Imádom a természet ilyetén varázsát! Sajnos hamar elállt és szinte egyidejüleg visszatért a csípős szél, ráadásul erősödött. Tizenegy felé már untam a csípősségét, meg a haltalanságot is. Maradtam hát még egy órácskát! Meglehet ez a nap volt az utolsó vizes napom, leszámítva a csónak kiemelését és elszállítását. Azért így a képeket utólag visszanézve is azt mondom: -nem volt egy rossz nap no! Nem bíz' ám!