A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. dec. 13.

Jön a jég!

Amúgy is szándékomban állt elmesélni utolsó jeges utam, így most kerítek rá sort, ha már Joe fiam tegnap felemlegette! Való igaz, hagytam a csónak kiemelését az utolsó pillanatig, de hát 11-én szombaton még jártam vele a vizet. No meg a jeget!
Sem nem Lenin, sem nem atom meghajtású, de szombaton és vasárnap is a kiemeléskor már hosszabb rövidebb utakat kellett megtenni szegény csónakkal "jégtörőként". A képen is látszik, hogy jég fedi az ágat, de nem összefüggő, vannak kisebb-nagyobb jégmentes foltok és az "Y" előtt nagy felületen még nem fagyott le. Tegnap! Leszámítva a mellettem lévő állásban lévő "mélyvízi" csónakot a kikötő már teljesen kiürült szombatra. "Hjába kérem", az ágak fagynak le először!
Már szombatra részlegesen beállt a víz, de akkor még keveset kellett jégtörőzni. Egyik foltból lavíroztam a másikba, közben mártogattam és ha két szabad víz közt nem volt átjárás, hát törtem magamnak utat. Felmentem még az egresi szakaszra is egy jó darabon, a második kép is ott készült. Sportnak nem volt rossz, de halat nem adott a víz. Vasárnapra még jobban lefagyott, már alig voltak nyílt vízterületek, erre a hétre erős lehűlést, csapadékos időt, benne ónos esőt is ígértek. No azt már nem kívánom! Egyszer már bevonta a jég a csónakot az idei "télköszöntőn" és nem kedveltem a mentesítést! Macerás és roppant hideg meló! Vasárnap késő délután kitörtem hát a jég fogságából. Szlalomozni kellett egyik folttól a másikig, köztük pedig törni a jeget. Teljesen kiálltam a farba, így aztán szépen felemelkedett a csónak eleje, feltoltam a jégfelületre és az a súly alatt beszakadt. Mint a klasszikus jégtörők! A rendszertelenül szétszórt szabad felületek miatt kétszer akkora utat tettem mint a távolság a célig. Oszt akkor még vissza volt a kiemelés! Sajnos a hátsó légkamrába betört a víz -ezt már régóta sejtettem-, szerencsére belülről, így csak a csónak belső terében felgyülemlett csapadékvízből jutott a kamratérbe. Egy külső lék, még ha kicsi is, megsüllyeszthette volna a fart! Annyi azonban így is volt a hatalmas légkamrában, hogy ketten nem bírtuk felemelni a csónakot, így aztán megfúrtam a kamra tetejét, és megborítva folyattuk ki a vizet még a parton. Besötétedett mire utánfutóra került. Nem mondom, hogy az idén már nem járok a tónál, dehogy mondom, de vízi út ez volt az utolsó!

1 megjegyzés:

  1. Blogod olvasása révén felötlött bennem egy régi kenesei emlék. Az üdülőben Mászáros úrnak nem volt olyan lehetősége, hogy csak úgy egyszerűen kiemelje hajóját, neki bizony telente jó párszor kellett a roppantó jég miatt körbe fejszéznie vízibuszát.

    VálaszTörlés