A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (359) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. december 22., szerda

Belarus

Ez tán még a Belarus Mtz-50, vagy a "kisfülkés" 80-as! Szépen falhoz állították! Az első gép amit igazán megkedveltem egy ősöreg "belorusz"
volt. Jártam már előtte gépes napokon 80-as Mtz-vel, de a veteránnal hetekig dolgoztam az egyik nyári gyakorlat alkalmával. Nagyon megkedveltem! Közel sem volt annyira kényelmes, meg szép mint a "panorámafülkés", de volt hangulata. Bűzlött a gázolajtól, a rosszalkodó önindítója miatt reggelente úgy kellett berántani, mert már költeni nem költöttek rá, csak használták a határban. Vizsga híján közútra sem mehetett. A légkondi volt a legegyszerűbb. Ötven centi bálamadzag, azzal kötöttem ki az ajtót. Természetesen akkor dőlt be a por is. de hát a luxusnak ára van! Először a csoportunk kapta gyakorolni, azután meg mivel én nagyon megkedveltem, meg amúgy is szerettem géppel dolgozni, bevállaltam pár hetet melózni. Vontam vele tárcsát, gyűrűshengert, fogasboronát, de rendsodrót is. Ez utóbbinál a bálázók rám akarták emelni a spajszert, mert összefogtam nekik három rend réti szénát, aztán rendre kapták a "mackót"!
A túladagolt bálázóba szorult anyagot hívták mackónak. Hát kérem, azt ha jól sikerült, akkor kemény fizikai melóval kellett kifeszegetni a bálázóból! Elkerülésének egyik módja volt, szólni a traktorosnak, hogy miként szedje az anyagot. Másik a bálázó jó beállítása! Végül aztán csak szóltak! No meg visszaadták a fricskát! Délután, mikor letettem a gépet néha átsétáltam a szemközti karámokhoz babusgatni kicsit a jószágot. Volt ott egy "nyugdíjas" szürke "csataló". Szép nagy sodrott ló volt, talán még Kinizsit is elbírta volna vértestül! Hát még engem! Néha megültem, csak úgy szőrén és megjárattam a majorban. Nos ilyen séta alkalmával, az egyik tréfás kedvű "mackós" az épület takarásából kiugorva, üvöltve és hadonászva "nekirontott" a lónak. Nagyon megijedt szegény pára! Aznap alaposan "meg lett járatva", a majoron kívül is! Egy irányba vágtatott bő fél órán keresztül! Nem is értem, hogy bírta erővel? Akkor voltam először lóháton a szomszédos faluban!

2 megjegyzés: