Hóban az arborétum

Mielőtt jött volna a "nagy olvadás", Zsömivel megrohantuk az arborétumot és jól telehintettük lábnyomokkal az egészet! Nem mi voltunk az elsők!
Igaz, ember nem nagyon tapodta a havat, csak a kijelölt utakon, de a vadak jó alaposan megjárták a területet.

Tudom, laknak őzek, mezei nyulak a félszigeten és gondolom a róka is bejár. A nyáron látott vidrának teljesen nyoma veszett, talán odébb költözött!
Messze "futott"! Nagy kár, mert élesítem rá a lencsét!
Talán egyszer megtalálom, nem adom fel! Nagyon sok az énekesmadár az örökzöldek közt, jól eltelelnek köztük, szedegetik a magokat, A sűrűbb fenyőligetek, tuja csoportok alá alig jutott a hóból. Hiába esett majd harminc centi, felfogták az ágak. Kitűnő nyugvóhely a vadnak, találtuk is nyomát.
Szép, nagyon szép ily havasan, nagy kár, hogy csak rövid ideig tartott!
Mára már a hóval együtt ottlétünk nyomai is elvésztek, csak a képek őrzik.