A..."nagy futása"!

Bizonyára nem sokat mond ránézésre a kép. Mindjárt elmesélem miért is örökítettem meg. Először azonban az előzményekről. Elindultam és Kaposfüred végén a magyaregresi elágazónál visszafordítottak, a Somogyaszalónál történt négy halálos áldozatot követelő közúti szerencsétlenség miatt. Órákig tartott az útzár. Sokat írtam már a közlekedésről, most nem arról akarok. Sajnálom az áldozatokat és részvétem a hozzátartozóknak! Értelmetlen halálok.
Ez volt a halál "nagy futása"!

Miután leértem, az első óra nekem sikertelen pergetéssel telt. Szórtam a különböző műcsalikat szorgalmasan és mindhiába. Ezért aztán kerestem helyet amúrozni, pontyozni. Elsőre "jött" egy akkora kapás, hogy mire rányúltam a nyélre, már hajlott oldalra a pálca. És nem akadt! Az utána következő viszont igen, csak az meg tuskónak rohant és sikeresen befűzte a zsinórt. Eztán egy kis nyugalom lett. Ez volt az ismeretlen hal "nagy futása"!

Vége lett a nyugalomnak, mikor a képen is látható gyékénysor, hal futását jelezte. Gyorsan végigrázta a végéig, épp az úszók irányába haladt. De nem arra ment végig, hanem a gyékény elfogytával irányt váltott és a pezsgőszerűn felszakadó buboréktömeg, majd a buboréksor iránya alapján felém jött. Gyorsan haladt, nem tartott annyi ideíg sem, míg most elmesélem! A csónaktól úgy két méterre elfogytak a jelzőbuborékok, pár pillanat múltán megtört a víztükör és felbukkant egy csinos pofika. A vidra! Alig hittem a szerencsémnek, pedig igaz! Csak a fejét dugta a felszínre, de a vidra jellegzetes vonásait nem lehet mással összetéveszteni. Talán másodpercekig sem tartott, míg egymásra meredtünk, aztán hangtalan és gyorsan elmerült csak egy örvény maradt utána. Ha a kezemben van a bekapcsolt gép, sem tudom lefényképezni, ezért aztán megörökítettem a felbukkanása helyét. Ez a kevéske náddal, gyékénnyel szegett fűzbokor nem esik távol attól a mocsári fűztől, hol először láttam. Ez volt a vidra "nagy futása"!

Lestem vagy fél órát a nádszálakat, hátha a kiváncsisága előhozza. Nem hozta! Az egyre erősödő szél, viszont meghozta a felhőket, kezdett az ég "befeketedni" Magyaregres felől. Horgonyok fel és lapát! Húztam ahogy bírtam, mire elértem a kikötő mellé már szép hullámokat vert a szél. Gyors átpakolás a kocsiba, Zsömi ilyenkor nagyon fél, ezért ő is átült én meg elhúztam kikötni. Viharos erejű széllel szembe! Mire lezártam a csónaktartó rudakat már vert az eső. Még nem erősen, de már paskolt és az épp elég lehet a meredek horhósnak, hogy nyálkásodjon. Márpedig akkor onnét nincs kiút! Alig átértem az erdőn és eleredt. Ez volt az én "nagy futásom"!