A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (137) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. aug. 9.

A..."nagy futása"!

Bizonyára nem sokat mond ránézésre a kép. Mindjárt elmesélem miért is örökítettem meg. Először azonban az előzményekről. Elindultam és Kaposfüred végén a magyaregresi elágazónál visszafordítottak, a Somogyaszalónál történt négy halálos áldozatot követelő közúti szerencsétlenség miatt. Órákig tartott az útzár. Sokat írtam már a közlekedésről, most nem arról akarok. Sajnálom az áldozatokat és részvétem a hozzátartozóknak! Értelmetlen halálok.
Ez volt a halál "nagy futása"!

Miután leértem, az első óra nekem sikertelen pergetéssel telt. Szórtam a különböző műcsalikat szorgalmasan és mindhiába. Ezért aztán kerestem helyet amúrozni, pontyozni. Elsőre "jött" egy akkora kapás, hogy mire rányúltam a nyélre, már hajlott oldalra a pálca. És nem akadt! Az utána következő viszont igen, csak az meg tuskónak rohant és sikeresen befűzte a zsinórt. Eztán egy kis nyugalom lett. Ez volt az ismeretlen hal "nagy futása"!

Vége lett a nyugalomnak, mikor a képen is látható gyékénysor, hal futását jelezte. Gyorsan végigrázta a végéig, épp az úszók irányába haladt. De nem arra ment végig, hanem a gyékény elfogytával irányt váltott és a pezsgőszerűn felszakadó buboréktömeg, majd a buboréksor iránya alapján felém jött. Gyorsan haladt, nem tartott annyi ideíg sem, míg most elmesélem! A csónaktól úgy két méterre elfogytak a jelzőbuborékok, pár pillanat múltán megtört a víztükör és felbukkant egy csinos pofika. A vidra! Alig hittem a szerencsémnek, pedig igaz! Csak a fejét dugta a felszínre, de a vidra jellegzetes vonásait nem lehet mással összetéveszteni. Talán másodpercekig sem tartott, míg egymásra meredtünk, aztán hangtalan és gyorsan elmerült csak egy örvény maradt utána. Ha a kezemben van a bekapcsolt gép, sem tudom lefényképezni, ezért aztán megörökítettem a felbukkanása helyét. Ez a kevéske náddal, gyékénnyel szegett fűzbokor nem esik távol attól a mocsári fűztől, hol először láttam. Ez volt a vidra "nagy futása"!

Lestem vagy fél órát a nádszálakat, hátha a kiváncsisága előhozza. Nem hozta! Az egyre erősödő szél, viszont meghozta a felhőket, kezdett az ég "befeketedni" Magyaregres felől. Horgonyok fel és lapát! Húztam ahogy bírtam, mire elértem a kikötő mellé már szép hullámokat vert a szél. Gyors átpakolás a kocsiba, Zsömi ilyenkor nagyon fél, ezért ő is átült én meg elhúztam kikötni. Viharos erejű széllel szembe! Mire lezártam a csónaktartó rudakat már vert az eső. Még nem erősen, de már paskolt és az épp elég lehet a meredek horhósnak, hogy nyálkásodjon. Márpedig akkor onnét nincs kiút! Alig átértem az erdőn és eleredt. Ez volt az én "nagy futásom"!

2 megjegyzés:

  1. Mondtam én, hogy egy sportember vagy! Ennyi futás után meg pláne!
    Ahogy ismerlek a vidra is közeli ismerősöd lesz. Várom a sorozatát.
    ;-)

    VálaszTörlés
  2. Bár úgy lenne, bár úgy! Megírnám én örömmel!

    VálaszTörlés