Tátika

Zalaszántóról indultunk a várvölgyi úton. Először Rezi várát pilantottuk meg jobb felől, majd a másik irányban Tátika vára is előbukkant. Csodás látvány a magasban elhelyezkedő két "egymást látó" várrom. Csakúgy mint Salgó vára (Salgóbánya) és Somoskő!
Tátika irányába fordultunk és a köves talajút egy gázlón át vitt a hegy közelébe. Előző nap éjjelén a környéken nagy esőzés volt, a medrében megduzzadt patak állta el az utat. Gyalog megjártam a medrét, a köves kemény aljzat lehetővé tette az átkelést. Nem sokkal odébb aztán letettük a kocsit, gyalog fojtattuk utunk a távoli hegyen, 413 méter magasan épült várrom irányába.

Az út őserdőt átszelő része -a Tátika hegyen- embert próbáló volt. A várat Zlandus veszprémi püspök építette 1246-57 között. Az ezt követő zavaros időkben a vár sokszor állt per alatt és emiatt tulajdonosa is több ízben változott. A török időkben a keszthelyi ferencesek és a környékbeli urak is falai közt rejtették el kincseiket. Első ostromát is emiatt szenvedte, mert Kecsethy püspök szemet vetett az értékekre, bevette a várat és a mintegy százezer forintnyi kincset elrabolta. A török 1589-ben rabolta és rombolta le a várat. A tulajdonjogot bíró Pethő családnak nem volt pénze az újjáépítésre, így maradt a romos állapot. Sorsát Mercy császári tábornok pecsételte meg, mikor hadgyakorlat címén felégette az amúgy is romos erősséget. Mostani állapotában, sok helyütt látszik az állagmegőrzés nyoma, megvannak a feltárás kutatóárkai és az építéshez felhalmozott kövek is. Csak pénz nincs rá, gondolom én. Remélem egyszer lesz! Én kedvenceim közé soroltam ezt a gyönyörű romvárat és környékét!