Öreg fák, régi...

Hatalmasra nőtt öreg tölgy az öreg sírok közt egy falusi temető öreg részén. Nem a szórakozás szokott a temetőkbe vinni, de ha bent járok néha megnézem a régi részt. Azt a részt, hol száz évnél is idősebb kövek állnak és épp ezért a növényzet is sokszor korban igazodik.
"Szeretem" a falusi temetőket, mert általában rendezettek, nem számolják fel a régi sírkerteket sokszor akkor sem, mikor nincs már élő rokon ki megváltaná a helyet. Nagyon öreg köveket lehet itt látni elhalványuló nevekkel, évszámokkal, néhány emlékező szóval. Csak az égre törő fekete monolitok fényét és feliratait nem tudja halványítani az idő. Azok csak dőlni tudnak, de zömmel akkor is egyben maradnak. Ezekben a temetőkben tényleg örök nyugodalmat remélhetett az elhunyt. Mostanáig! Most, hogy a pénztelenség lett az úr, egyre többször hallok ezeknek az évszázados sírkerteknek az eladásáról. Azért nem írom le a falu nevét, hol a képet készítettem, mert már ott is hallottam eme nyugtalanító hírről. Nincs indok, amit én elfogadnék magyarázatként! Nincs az a pénztelenség ami számomra elfogadhatóvá tenné a csontok kihantolását és közös sírba tételét, a díszes sírok lerombolását és főleg a terület más irányú hasznosítását. A megszentelt föld maradjon az! Ha egy temetőt át kell helyezni mert mondjuk állandóan elönti az ár, vagy betelik és ezért fel kell "számolni" a megváltatlan sírokat, vagy a rokonság is "elmegy" és nincs aki a sírhelyet megváltsa, gondozza, akkor nincs kifogásom a rátemetésre, vagy újratemetésre. Mint ahogy kegyeleti okból sincs. Na de, hogy anyagi haszonszerzés okán, eladjuk őseink alól a megszentelt nyughelyet és háborgassuk nyugalmukat!!!