Már tankoltam és vártam a "pénzügyminiszterre," végezzen a fizetéssel. Mikor a lábaimat kezdte kerülgetni egyáltalán nem tünt ennyire aranyosnak. No meg szépnek sem. Több helyütt kihullott a bundája és a kopasz foltjaival nem mondható sem szépnek, sem babusgatni valónak. Legutóbbi viselkedése alapján, mit irányomba tanusított, bizalomgerjesztőnek sem tűnt. Ezért én gyanakodva szemléltem, ő meg bizalmatlan tekintettel kerülgetett. Szóltam hozzá pár szót és felé nyújtottam a kezem, de megmorogta és hátrébb lépett. Zsömi meghallotta és kivakkantott a kocsiból. Na mondom magamban, most elszabadul a pokol és ez a "petrol" őreb nehezen fogja viselni a behatolót. Arra számítottam, hogy bár nincs hat lába és nem okád lángot mint a lobogón lévő címerállatuk, de legalább balhét fog csinálni. És nem! Nem tudom Zsömi mit vakkantott ki neki, de onnét kezdve nagyobb lett a kiváncsisága, mint a bizalmatlanság. Közelébb jött, mikor barátságos szándékom jeleként felé nyújtottam a kezem megszagolta és hagyta megsimogatni a buksiját. Majd kiváncsiságomnak engedve kitártam a kocsi hársó ajtaját és láthatták egymást. A két kutya némán nézegette egymást, jelét sem adták az ellenszenvnek. Igaz a haverságnak sem! Azért ez kicsit szokatlan volt nekem, mert Zsömi alapból nem szereti a kutyákat, pláne ha idegen. Nagyon nehéz összehaverkodtatni ebbel, ha teheti inkább kitér, ha nem, acsarkodik. Talán a köztük lévő távolság miatt? Bár nem volt nagy. Mindegy, jó így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése