A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (137) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. aug. 4.

A kötet (†)


Régi Petőfi kötetet tartok kezemben és történetére emlékezem. Lapjai már megsárgultak, mint ahogy a "benne rejtező" réges-régi fekete fehér képek is. 1966-os kiadás. A "benne rejtező" emlékek már részben megfakultak, szereplőik egy része elment. Most is egy! Az első "belőle kihulló" képen két kisfiú látható és nagyanyó meg nagyapó.
A két kisfiú szinte egyszerre születtek 1959-ben, ők voltak nagyanyó és nagyapó első unokáik. Később még lettek, de ők voltak születésben az elsők. Legelébb Józsi, nagyanyó és nagyapó leányának gyermeke. Kicsivel később Csabi, nagyanyó és nagyapó elsőszülött fiúgyermekének elsőszülött fia. Ők vannak az első képen Józsi, Csabi és az öregszülők a felejthetetlen Szent László utcai házban Kaposváron. Sorban "hullik elő" megsárgult kép nagyszülőkről, szülőkről, unokákról, testvérekről, unakatestvérekről. Emlékezem! Mind-mind megannyi szép emléket idéz, számos történetet a múltból. Mint ahogy a kötet maga is!
Nagyszülőké volt a kötet, mit kezemben tartok, az ő kezük forgatta majd fél évszázada! Nagymami adta ajándékba Józsinak az egyik kötetet, Csabinak a másikat. Két egyforma könyvet, ami az övék volt! Nagyapa addigra már elment, korán "szólították", hát korán ment. Nagyanyó szétválasztotta a köteteket, mint ahogy őket szétválasztotta a halál. Meg hát nem akart az unokák közt sem különbséget tenni. Aztán az élet "messze" sodorta egymástól a "könyveket" és őrzőiket is, nem kerültek egymás mellé többet. Nem tudom, mi lett a másik kötet sorsa és már nem is fogom megtudni, mert az őrizője most elment. Korán ment ő is, nagyon korán! Végleg "becsukta és letette" a kötetet, benne a közös emlékeinket és az övéit. Remélem megvan még és őrzi valaki, ha nem is tudja titkát! Én őrzöm az enyémet! Benne a megsárgult képeket, megfakult emlékeket, nagyszüleim, szüleim és a többiek keze nyomát. Ez hát a kezemben lévő könyv régtől őrzött titka!
Most már "benne őrzöm" unokatestvérem Zanaty Csaba emlékét is.
Az Ő emlékére és nyugalma elnyerésére! Szia Csabi.

2 megjegyzés:

  1. Az a Régi kép kár hogy nincs itt az oldalon

    VálaszTörlés
  2. Az a kép csak emlék, tulajdonképpen az emlékező fejéből hullik ki, nem is a könyvből.
    Szép volt a megemlékezés! Csabát pedig isten nyugosztalja, osztozunk a család fájdalmában!

    VálaszTörlés