Engem leginkább a kastélyt körülvevő park ragadott meg. Hatalmas platánjaival, örökzöldjeivel.
Látható itt himalájai fenyő, kaukázusi jegenyefenyő, óriás mamutfenyő és több más, hazánkban ritkaságszámba menő növény.
Óriás az óriások közt! Hatalmasra nőtt példánynak törzse, mindjárt a kapun belépve "belébotlottunk". Olyan kis törpének érzi magát az ember miközben megkerüli és közben tisztelettel vegyes ámulattal felnéz a csúcsára! Kora százhúsz év, kerülete öt méter és magassága negyven!
És íme az Óriás "békaperspektívából" nézve. Engem teljesen lenyűgözött.
Mint korábban már említettem nagy kedvelője és tisztelője vagyok a vénségesen vén óriásoknak.
Életükben is lenyűgözőek és halálukban is tiszteletet parancsolók.
Mindig különös érzés fog el, mikor egynek-egynek a lombja alatt állva arra gondolok, emberi élettel nem mérhető időknek tanui, tudói ők!
Hoppácska,itt se voltam!De szottyant a kedvem!Hála neked!!!!
VálaszTörlés