Víz mindenütt

No, így kell ezt csinálni! Bár a tegnapi reggel biztatóan kezdődött, azért vártam az indulással kicsit. Vajh mi lesz a fojtatás? Nemsokára szemerkélt az eső. Egy óra múltán is szitált, ezért hát nekiindultam, mondván most legalább látom, mi vár rám? Láttam? Egy fenét!
Természetesen a csónak aljában összegyűlt víz kimerésével kellett kezdeni. Ezt nem lehet úgy végezni, hogy az ember keze ne legyen csurom egy víz, így aztán mire végeztem eléggé lelassultak a hajlító izmok az ujjaimban. Nem baj! Kesztyű fel, lapát húz és irány az üres tó! Állva kellett eveznem, mert bár a fenékről kiszedtem a vizet, amúgy az egész csónakot bevonta az előző napi ónos eső. Hiába is vertem le az ülésekről, attól az még nedves maradt. Életnek nyoma sincs, csak az eső veri és a szél fodrozza a víztükröt. Evezés közben az ujjaim is kiengedtek, pergetés közben pedig kellemesen átmelegedtem. Nem kellett a hideg tó vízébe nyúlni, mert nem háborgatták a csalit a ragadozók. Kedden fogtam ugyan egy alig méretest, szerdán már csak kis "bicskát". Nem baj, majd ma, vagy ha nem, hát legközelebb! Nekem nem csak a halfogásról szól, egyszerűen szeretek a vízen lenni. No azért pecázni is, meg fogni is, de ha nem jön a hal, akkor is igazán jól töltöm az időmet. Szép itt és békés!

A gyékényt már lenyomta a víz súlya, meg a szél. Ellentétben a nád hajlékonyságával, nem sokat bír száradás után. Míg száraz addig szépen áll, aztán ha a víz felpuhítja, akkor már a kisebb szél is összeroppantja. Aztán hirtelen nekieredt! Talán a képeken is látszik, esett eléggé intenzíven. Azért sem menekültem, majd csak csendesedik! Nem csitult! Majd két órát cirkáltam a tavon, közben annyi vizet gyűjtött be, mint amennyit kimertem induláskor és közben a bőrkesztyűm is teljesen átázott. Vízben álltam vizesen és közben felülről jött a pótlás rendületlenül! Megint csak lelassultak az ujjaim, amúgy is kettő felé járt, háromkor meg már másutt volt dolgom, bekormányoztam a kikötőbe. Addigra már csak annyira fogtak az ujjaim, hogy az egyik evezővillát el is ejtettem és elnyelte a kikötő vize. Nem nagy veszteség, mert Árpi barátom pillanatok alatt legyárt egyet, ha megkérem rá, csak bosszúság. Nem egy nyerő dolog a teljesen átázott bőrkesztyű kettő fokban! Viszont vastag, bélelt orkánban meg nem lehet pergetni. Mi marad? Választhat mindenki maga!