emez meg fehér! A kocogó puli!
Tegnap futottam össze vele, helyesebben "ráfutottam".
Hosszában kocogott a Zaranyi úton -sportolók is rendszeresen edzenek ezen az úton- és a füle botját sem mozgatta, mikor utolértem. Egyben, alap gázzal pöfögtem mögötte fél utcahossznyit. Közben volt időm előkotorni a fényképezőt és a szélvédőn keresztül örökítettem meg az edzést. Pici jutott róla eszembe, szüleim első kutyája. Ő is fehér puli volt és Somogyaszalóban született. Nyájőrzőként szolgáltak felmenői a helyi birkásnál. Nagyon aranyos, kedves kutya volt, hatalmas mozgásigénnyel. Sokszor bepiszkolta magát szegényem, mert előszeretettel bújt a sparhelt alá, ott aztán felseperte a kihullott szénport. Pici még élt, mikor Szuszi hozzám került, jó barátok lettek az öreg aszfaltbetyárral. Párszor Pici is nyaralt nálam volt alkalmuk megszokni egymást. Hihetetlen, mennyi emléket tud előhozni egy csatangoló kutya!
Már hosszú évek óta az égi nyájat tereli Pici, szüleim mosolyától kísérve!
Szia :)
VálaszTörlésFantasztikus ez a blogod. Nekem is sokszor jönnek elő hasonló gondolatok. Mennyi mindenre tud az ember vissza emlékezni, igaz a rohano világunkban ez egyre ritkábban történik meg az emberekkel.Nekem is volt egy fekete pulim neki is "PICI" volt a neve sajnos vannak olyan embernek nem nevezhető "élőlények" akik meg mérgezték .
Üdvözlettel: Tumpeck Zsuzsanna
Szia Zsuzsanna!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm dícsérő szavaid!
Sajnálom szegény Pici kutyád! Tényleg nem emberhez méltó cselekedet, mint oly sok más tett sem amit ember követ el!
Baráti Üdvözlettel!!
Csak az ember tud gonosz lenni.
VálaszTörlés