Szuszi

Ezen a képen talán jobban látszik, micsoda kis mokány kiállású volt.
Nagyon szerette a vizet is, szivesen jött velem a Deseda patakra fürdeni. Később akadt egy társa Lédi a farkaskutya. Kicsiny kölyökként került hozzánk, Szuszi gardírozta és nagyon jó barátok lettek, mint ahogy a macskákkal is. A kölyökmacskákkal az ólját is megosztotta, csak az ételéhez nem engedte őket. Minden ház körül élő jószágot elviselt, csak a fehér törpetyúkokat nem. Volt köztünk kis nézeteltérés a törpék miatt, de makacsul ragaszkodott a kiirtásukhoz és véghez is vitte. Amúgy nagyon bízott bennünk. Egyszer valahol csúnya szúrt sérülést kapott hátul a combjára és gennyesedett. Tűrte, hogy megnyissam a sebet, kitisztítsam és fertőtlenítés után bekössük. Néhány kezelés után már nem kellett kötés, tisztogatta magának és rendbe is jött. Másik alkalommal mire észrevettük belenőtt néhány szőrszál a szeme sarkába. Úgy engedte kiszedni, hogy közben lefogni sem kellett. Máskor is megfigyeltem már, nem csak házi, hanem vadon élő állatoknál is, hogy sokszor megérzik amikor jót tesznek velük és addig vagy nem, vagy csak mérsékelten ellenkeznek.

Szuszinak köszönhetően Lédi is kicsit csibész lett. Mikor sikerült nekik kijátszani az éberségünket leléptek. Rendszerint a Deseda patakra mentek, át a mezőkön, egészen a Magyaregresi szőlőhegyek alá. Onnét tudom, mert egy alkalommal sikerült követnem őket. Megfürödtek aztán hazamentek. Két csibész! Kaposvárra történő beköltözésünk előtt Lédinek is új gazdát kellett keresni. Fiatal volt még nem hiszem, hogy megsínylette. Sokszor óhatatlan összehasonlítjuk Szuszit a mostani kutyánkkal Zsömivel. Pedig nem érdemes! Máshonnét jöttek, más körülmények közt nevelkedtek és éltek. Sok azonosság van köztük, de több különbség. Egy biztos!
Mindegyik egy igazi nagy egyéniség!