Lédi

Lédi! Szuszi nagy barátja és neveltje. Nagy csibészek voltak ők ketten.
Egészen kicsi korban egy feleslegessé vált alomból került hozzánk. Szuszi azonnal befogadta, megengedett neki mindent, csak a kaját nem osztotta meg vele. Rengeteget játszottak együtt és mikor Lédi már nagyobbacska volt Szuszi néhányszor magával vitte portyáira is. Magyarán leléptek! Valamiért nem féltettem őket annak dacára, hogy nagyon szerettem mindkettőt. Bíztam azonban Szuszi csavargós rutinjában és csavaros eszében. Haza is jöttek mindig! Soha nem csavarogtak napokig, csak néhány órát kiruccantak a környéken, vagy elmentek fürdeni a Deseda patakra. Azt a helyet még velem ismerte meg Szuszi és könnyű volt Lédit "táncba" vinni, előző életében vizicsíbor lehetett. Aztán, mint már korábban (Szuszinál) említettem új gazdát kellett neki keresni. Ráadásul Lédinek megbízható, kutyákhoz értő ember kellett, mert kitűnő házőrzőnek bizonyúlt csak félő volt elkanászodik. Hozzá nem értő gazdának a fejére nőtt volna! Szerencsénk volt, mert a Sántos melletti katonai lőteret abban az időben sorkatonák vigyázták és egyikük nagyon szeretett volna egy farkaskutyát. Elvittem hozzá Lédit és kölcsönösen megkedvelték egymást. Bár a létszámba nem tartozott kutya, azért új gazdája leszereléséig Lédi is a lőteret őrízte és közben összeszoktak. Új gazdája elképesztően jól idomította, fegyelmezett lett miközben megőrízte jó tulajdonságait is. Gyakorlatilag házőrzőből a gazdájához végsőkig ragaszkodó őrző-védő kutyává idomúlt. Mielőtt elmentek meglátogattam és akkor már nem engedett magához, míg gazdájától nem kapott engedélyt. Összeszokott páros, barátok szereltek le!