Az első méretes

Tegnapi napon, részint mert nagyon jó időt jósoltak, másrészt mert Melinda szabadságon volt, harmadrészt mert amúgy is a Deseda felé volt dolgunk, délutánra horgászatot terveztünk.
Szép bevezető igaz? Egyszerűbben szólva én lógatni, Melinda meg pihenni akart. Azért ne meneküljön senki visítva, mert nem fogok minden áldott nap a Desedáról, horgászatról meg a hattyúkról áradozni, csak most naponta történt valami új. No meg a hosszú tél utáni öröm! Most annak apropóján írok, hogy megfogtam idei első méretes potykámat. Nincs szándékomban minden halról beszámolni, mert még beállnak a nyomdokvízbe a halőrök. Jut eszembe, mikor a csónakot készítettem elő a vízretételre, előírásnak megfelelően ráfestettem a kikötő jelét és számát. Utóbb ráébredtem, ezt elszúrtam mert római számokkal kellett volna megtenni mivel a szabály nem tér ki az arab számozásra, meg a hecc kedvéért ugye. No majd jövőre! Erről jut eszembe, az Egresi-ágban szépen kiépített horgászhelyek vannak, egyiknél pottyantós budival. Azt írja a szabály, tilos természetes és mesterséges anyagból épített esőbeálló létesítése. No kérem a budiba nem is eső miatt áll, illetve ül be valaki. Csak épp a stílszerű felirat hiányzik róla: szarok a szabályokra. A híres film címe, "A híd túl messze van" ihleti kérdésem az illetékesek felé: A budi túl messze van? Nos ennek apropóján, a római számok oszt végképp szabályosak! De nem erről akartam mesélni, kicsit elkalandoztam. Feleveztünk kedvenc helyemre, aztán szép sorjában jöttek a "retúrok". Negyediknél meguntuk, horgony fel, kicsit kikötöttünk mert strapás sport ez a deszkán való gubbasztás. Az ember dereka beáll, a lába senyved, a fenekén "tyúkszem" nő és így tovább! Kis sétát követően csorogtunk le a vízzel, mikor szembe jött a hattyúpár. Ez terven felüli találkozás volt, de nagyon örültünk nekik. Szépen, békésen matattak a nád mellett az iszaposban közben lassan úsztak hazafelé. Azért róluk szándékozom rendszeresen hírt adni mint ahogy már említettem korábban. Elcsorogtunk az Arborétum előtti kanyarig, honnét kétfelé válik a tó.

Lehorgonyoztunk és pillanatok alatt fogtam egy keszeget. Nem volt egy óriás, viszont már megjelentek rajta a nászkiütések ezért elküldtem gyerekeket csinálni. Ne pusztuljon paprikás lisztben szegény utódok nélkül! A jó cselekedet hozadékaként kiszúrtam az egyik fűzbokor alatti mozgást. Sebesen átköltöztünk, bedobtam az úszókat és hopp, bejelentkezett a képen látható szép egészséges 34-es tükrös. További sorsa egyelőre jegelve! Ezt követően négyszer leakadtam, egyszer beszakadtam, eljött az estvéli hat óra véget vetettünk a mókának. Elégedett vagyok a nappal, Melinda szegény már kevésbé, mert a hosszas kuporgás teljesen a derekára ment. Szegény a szűkös hellyel sincs megelégedve aztán hol a nap sok, hol a szél, szó mi szó nem ez lesz a kedvenc szórakozása. Azért a halnak örült, meg a kikötésnek!