Mert most külön hív ünnepre a narancs, a vörös, a sávos, a zöld és még ki tudja hány szín. Padig attól függetlenül, hogy a párt "zászlajára" milyen színű embléma került, a nemzetiszínű kokárdát a mellére tűzi mindahány. Büszkén viselik szívük felett a nemzet színeit és hangosan hírdetik magyarságukat, de ünnepelni külön akarnak egy más színű jelkép alatt, sokszor a másikat gyalázva és kétségbevonva annak hazafiságát! Én, ebben a széthúzásban nem szeretnék résztvenni, ezért egyik szín meghívását sem fogadhatom el. Reménykedem, hogy egyszer helyére kerülnek a dolgok a fejekben és legalább ilyenkor nem kell választani, hanem ünnepelünk. Legalább ezen a napon megtanulunk kezet nyújtani és a másik szemébe nézni büszkén: én is magyar vagyok, te is! Magyarok vagyunk! Végre egy zászló alatt állunk majd együtt, mert ezt követeli az ünnep méltósága, ezt követeli a haza!
Addig, míg nem így lesz, addig a szívemen hordom a nemzeti színű szalagot, ott mélyen belül!
Csak ahogy nő a széthúzás, úgy szorít a szalag!
Sokáig nem értettem, sőt haragudtam a Köztársaság Elnökére, mert mióta hivatalban van, azóta március 15-én mindig külhoni magyarok közt ünnepel. Talán hasonló okok miatt. Így nem kell egyetlen "szín" meghívásának sem eleget tennie és ezzel óhatatlan megsérteni a többit! Így kivédi a "színeket" és mégis magyarok közt ünnepelhet! Megkövetem!
http://www.youtube.com/watch?v=fCop-qbqqAg&feature=related
Azt azért hadd mondjam el neked,persze egyet értve mindazzal amit leirtál,hogy az egyik szín,színek,megpróbálta.....!Sajnos a másik kettő azonban nem óhajtott egy levegőt szívni vele!!Pedig most szép és tiszta,igazi márciusi levegő lengedezik a belvárosban is....!
VálaszTörlésMost már csak abban bizakodjunk barátom,hogy minden békésen zajlik majd!Manapság az is nagy eredmény...!
Hasonló blogbejegyzésen gondolkodtam éppen, mikor megláttam, hogy te már tettél egy bejegyzést. Mivel hasonlóképpen gondolom, és én is eképpen fogalmaztam volna, ezért nem teszem meg mégegyszer. Csupán néhány megjegyzést tennék ide. Amíg ez az ünnep a pártok közötti egymásra mutogatásról, a széthúzásról, tüntetésekről és egymás kifütyüléséről szól, addig nagy a baj. Polgármesterünk szerint nem hiába állt a tizenkét pont előtt a hármas jelszó, az volt a legfontosabb követelése a márciusi ifjaknak: legyen béke, szabadság és egyetértés. Utóbbinak fontosságára a legjobb bizonyíték a kaposváriak áldozatos munkája, mely jól mutatja, együtt mindenre képesek vagyunk. Ez valóban így lenne? Most hol az egyetértés, hol a teljes szabadság, béke és nyugalom? Éppen csak fegyvert nem ragadtak még egymás ellen a különböző rétegek. Persze, hiszen összefogás helyett, mindig feszültségkeltés megy. Szintén a polgármester állítja, hogy sikereink azt mutatják, jó úton vagyunk. Tényleg! Megyénk már az utolsó helyen áll a megélhetést tekintve! És még sorolhatnánk sérelmeinket napestig, de ne erről szóljon az ünnep. Szóljon a megemlékezésről, az összetartozásról, magyarságunk tudatáról. De ne a pártokról, és ne a választásokról! A kokárda pedig, akár az ország, mindannyiunké!
VálaszTörlés