Süllőre pergettem az egresi ágban és mivel rámsötétedett kerestem a nyiltabb horgászállásokat, beálltam térdig a vízbe és úgy dobáltam. A mostani fahídnál kicsit fentebb voltam, mikor a holdvilágnál megláttam a hatalmas baglyot. A szemközti part mentén suhant az arborétum előtt, aztán szem elől tévesztettem. Az árnyékos részig süllyedhetett röptében, azért nem láttam. Pár perc telhetett el, mikor tőlem balra nagyott loccsant a víz. Természetesen arra kaptam a tekintetem és elsőre alig hittem a szememnek. Tőlem vagy ötven méterre a vízben látszott valami, úgy tünt mintha gyerek állt volna a tóban, még a vállak vonala is kirajzolódott. Vagy egy percig figyeltem és nem mozdult, de mintha láttam volna a szemét felvillanni. Mivel egyáltalán nem mozgott elvetettem az ötletet, hogy tényleg gyerek ment volna be megmártózni és beugrott a bagoly. Ezt az ötletet viszont nem akartam hinni, mert addig soha nem láttam baglyot vízben. Bizonyosságra vágytam, ezért kilábaltam a szárazra és közelebb mentem. Mikor a következő horgászhelyen begázoltam a vízbe alig volt tőlem tíz méterre és megmozdult. Akkor láttam meg, hogy tényleg egy hatalmas bagoly, kicsit kitartott szárnyakkal, az adta a "vállak" ívét. Néztük egymást egy darabig, majd dobtam néhányat az ellenkező irányba. Néhány perc telt el így. Kezdtem gyanakodni mert nem riadt el, ezért óvatosan nehogy eltaláljam, de feléje és a közelébe dobtam. Rá sem hederített a loccsanásra, csak engem nézett. Összeraktam a botot és közben nézegettük egymást, én arra gondoltam tán sebesülten zuhant a vízbe és most megtartja a hínár. Feladta a leckét, de ha sérült ki kell szednem, a merítővel mert amúgy összevagdos még sebesülten is. Kivittem a botot a partra, majd lassan felé indúltam. Talán a köztünk lévő távolság harmadát, pár lépést tettem meg, mikor kivágott a vízből és elsuhant az arborétum felé. Addig volt hang, míg a víz visszahullott a tóba, utána már hangtalan suhant. Szemmel követtem röptét és nagyon örültem, hogy tévedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése