Mackó

Sajnos Mackóról a kuvaszról nem készült, vagy még nem került elő kép. Neki is már csak a szelleme él, ezért hát készítettem egy szellemképet. Akkor egy rövid ideig, tán fél évig három kutyánk volt: Szuszi az "aszfaltbetyár", Lédi a "csibész"és Mackó a kölyök.
Mindig is szerettem a kuvaszt, azért mert erős, bátor, rettenthetetlen, gyönyörű és magyar! A nápvándorlás korában már őseinkkel volt és együtt érkeztek a Kárpát-medencébe. Mátyás királyunk egyik kedvelt, vadászatra tartott fajtája volt, főleg farkasra és vaddisznóra. A szilaj állattartás korában fáradhatatlan, éber és bátor őrizője volt a nyájaknak, később pedig a tanyáknak, majorságoknak. A második világháborúban a portákat védő kuvaszokat a fosztogató katonák kilőtték, alig maradt néhány példány a háború végére. Szerencsére a fajta ma már biztonságban van, nem kell félni kihalásától. Sokan félnek tőle, nem mernék tartani mondván kiszámíthatatlan és agresszív. Olyan véleménnyel is találkoztam már, hogy a saját gazdáját is megtámadja. Biztosan volt ilyen eset, de annak oka kellett legyen és az ok az nem a kuvasz. A kuvasz okos, intelligens, fiatalon jól idomítható a gazdát rajongva szereti és védelmezi mindhalálig. Szereti a gyerekeket. Mackó is ilyen volt! Egészen kicsi korban került hozzánk, majd nagyon fiatalon, talán ha hat hónapos lehetett mikor egyik barátomnak adtam. Történt ezt azért, mert addigra dőlt el, mindenképp a városba költözünk. Nem tarthattam magamnál tovább egy percig sem, mert a felnőtt kuvasz már nehezen idomul, nehezen fogad el új gazdát és falak közé nem szabad vinni. A kuvasznak tér kell, mozgás, sok mozgás és sok szabadság! Szerencsére utána, hogy elkerült tőlünk, még többször találkoztunk. Láttam, hogy barátom kisfia szinte bármit megtehetett vele, húzta fülét, bundáját, nyaggatta egész nap és a hátán lovagolt. A hatalmas állat mindent eltűrt, egy morranása nem volt, még arra is vigyázott hová lép. Elhivatott volt mint házőrző, sokat volt szabadon és olyankor senki nem mert a területére lépni, még a család közvetlen ismerőseit sem engedte be. Valószínüleg ez lett a veszte! Barátomék éjszakára láncra tették, nehogy a telket elhagyva valakiben kárt tegyen. Ezt kihasználva egy éjszaka vasvillával szúrták meg. Gyáva orgyilkosok a lánc végén harcoló Mackót a nyél adta biztonságos távolságból támadták. Mire barátom kiért már több sebből vérzett, a fegyver mind a négy ága behatolt a mellüregbe, sértve a tüdőt is. Faluhelyen, abban az időben semmit nem lehetett tenni éjszaka, hiába ápolták elvérzett. Különös a sors.
Ő is harcban esett el, mint egykori barátja Szuszi!