Meglestük

Nos a horgászatra nem kell sok szót vesztegetni, hajszálra mint tegnap. Már reggel gyanakodtam, mert van egy kőből készített kabala dobókockám és megint egyest dobtam, úgy mint tegnap.
Ezt a kockát reggelente meggurítom egyszer és megtekintem a dobott számot. Nem mintha lenne valami jelentősége, csak már megszoktam. Babonás sem vagyok, esetleg ha elfelejtek dobni és később eszembe jut, kicsit bosszús leszek. Vagy mégis? Beálltam az Arborétum elé a kanyarba, mert egy sporttárs elmondása szerint tegnap járt ott a ponty. Tegnap. Ezek nem ismerik a "helybenjárás" vezényszót! Kicsit tanítottam úszni a sportkukacot de se compó, se kárász, se ponty, "szóval se..". Azért legalább sikerült egy jó képet készíteni a pontonnal alátámasztott hídról. Meg is jelent két mesterember és olyan éktelen csikorgássa húzkodták a szegeket, hogy nem csak Zsöminek, de nekem is felállt a szőr a hátamon. Ez ok volt a távozásra!
Következő helyszínnek kedvenc helyemet választottam azon egyszerű okból, mert a kanyar után a hal vagy egyik, vagy másik ágban úszik fel, vagy nem. Most éppen nem! A tegnapi horgászhelyen megint csak retúrok jöttek, megint kettő. Most akkor, hogy is van ezzel a kockával? Hagyjuk! Viszont közben a "nyálam is csurgathattam" ahogy rabolt a csuka amire most fogási tilalom áll. Megúsztad krokodil pofa!

Azért a kiváncsiság elköttette velem a horgonyt és megnéztem miért randalíroz a száraz gyékény szélében. Azt nem tudom, hogy békákat rabolt vagy sem, mert ha igen, akkor egy falásra jóllakhatott volna. Micsoda tömegszex! Ezért nincs a békák közt ügyvéd, beleőrülne egy apasági perbe! Amúgy hihetetlenül sok a varangy a tóban, lesz ebihal, lesz mit enni a törpeharcsáknak, meg másnak és még marad is. Miközben a békák nemi életét kukkoltam eszembe jutott, hogy láttam elmenni a hattyúpárt. Nincs otthon senki, pont jó egy besurranónak!

Ez volt a "legkeményebb meló", mert úgy kellett lavírozni a csónakkal -az időközben feltámadó szélben-, hogy egy gyékényszálat se rakjak keresztbe. Nem is raktam! A fényképezés után nyomtalanul tűntünk el, egy szál nem sok, de annyit sem törtem a víz pedig nem őrzi a nyomot. Szép a fészek, az én szememmel nézve készen van, a járatokat még nem taposták ki, de már látszik. Gondolom én, azért voltak "házon kívül", mert a tojás még nem ért meg a Királynőben, ezért hát Hercegem elhívta ebédre. Messzi éttermet választhattak, mert még déli harangszó előtt elmentek és amíg elláttam a vízen, nem mutatkoztak sehol. Hja kérem, itt fent csak varangy volt az étlapon egy Királynő pedig annál jobbat érdemel! Főúri gesztus Hercegem!