Egy kihordott salak és hulladékkupac tetején pompázott. Szemétre vetették, de élt. Eredetileg olyan képet kerestem amin szerepel varjú. Szégyen, -mert nagyon elterjedt madár- de nincs olyan fotóm. Azért a történetet elmondom. A Deseda partján sétáltunk, mikor figyelmesek lettünk a madár "artikulátlan kiáltozására". Már a hangból gyanítottuk, hogy nem stimmel valami, keresni kezdtük honnét jön a hang. Közelebb érve, az egyik fa lombozatában vettük észre a madarat amint kétségbeesve vergődött és hangosan rikácsolt. Megpróbált elrugaszkodni az ágról, aztán visszarántotta valami és látszólag szárnyaszegetten hullott alá. Majd ismét, és ismét. Egyértelmű volt, hogy valami hozzáköti az ágakhoz, s mivel szemmel nem látszott damilra gyanakodtunk. Más választás nem lévén mászni kezdtem. Szerencsétlen madár ettől annyira megrémült, hogy kettőzött erővel küzdött. Közelébe jutva már láttam a damilt, lábamnak próbáltam stabil állást keresni, nehogy leessek mikor megfogom és emiatt még jól meg is csíp. Közben "veszettül" küzdött és sikerrel. A damil engedett, a varjú pedig hangos károgás közepette elrepült. Jó csomó horgászzsinór maradt a lábán, ami később még okozhatott neki gondot. Sokszor találok a parton eldobott gubancot és nem értem, hogy miért nem viszi el a "spori". Ami beszakad a vízbe, azzal nincs mit kezdeni, de eldobálni! Nagyon sok madárnak okozza vesztét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése