"Aszfaltbetyár"

Szuszi. Ő volt az első kutyánk! Nagy csibész volt, de nagyon hűséges és bátor. Harcban esett el!
Nem sokkal házasságkötésünk után találkoztam vele Kaposváron a Kisfaludy utcában, 1979 tavaszán. Motorral jártam dolgozni és feltűnt az utcán csellengő kutyus, meg a körülötte nyüzsgő gyereksereg. Egyik alkalommal megálltam és megkérdeztem a gyerkőcöket, mit tudnak róla. Elmesélték, hogy már hetek óta ők etetik, mert gazdátlan, nem tudják honnét került ide, nincs ki befogadná. Barátságos volt, de tartózkodó, csapzott, piszkos és bánat ült a szemében! Elkértem a gyerekektől, elmeséltem nekik, hogy kertes házba vinném házőrzőnek és vigyáznék rá. Bár szerették, de megértették, jobb lesz így kis kedvencüknek. Másnap hatalmas vászonszatyorral mentem, beleültettem és bár kicsit tartottam az úttól, de nagyon jól viselkedett. Végig nézelődött, egyáltalán nem zavarta a motorozás. Hogy miért kapta a Szuszi nevet? Nem tudom! Ő olyan szuszis, látszik a képen is, nem? Hamar birtokon belül érezte magát, már messziről hangosan jelezte az érkezőt. A mi házunk és a falu közt akkor négy üres telek állt, kint laktunk a mező szélében, igazán jól jött az ébersége. Mikor odahaza voltunk nem kötöttük meg, szófogadó volt a maga módján. Egyszer megállt a ház előtt egy motoros, kirohant, jelzésképp megkapta mindkét nadrágszárát, aztán leült a hídra. A haverommal hasonlóképp járt el. Nem ejtett sebet, csak jelezte, a hídig és nem tovább! Mint általában a házőrzők, rettenetesen utálta a postást is, de nem ment ki megharapni. Lelkében csavargó maradt, néha lelépett, aztán előkerült. Ha megneszelte, hogy Melinda megy a buszra akkor meglépett, bent a faluban leült a járdán és süketet játszott. Semmivel nem lehetett hazacsalni! Aztán elkísérte a megállóig, megvárta a busz indulását majd hazament. Egyik ilyen úton hátulról elkapta egy farkaskutya, de nem adta magát, hátra tudott nyúlni és csúnyán beletépett a pofájába. A háznál is nekiment az arra keveredő ebeknek mérettől függetlenül. Bár lábai kurtára sikeredtek gyors volt és csupa izom. Szóval, makacs volt, kicsit önfejű, de hűséges és rettenthetetlen! Aztán beköltöztünk Kaposvárra és nem jöhetett velünk. Melinda szülei befogadták, Szuszi is ismerte őket, látszólag nem viselte meg a költözés. Azért a biztonság kedvéért láncon tartották és meglehet ez lett a végzete. Melinda szülei nem voltak odahaza, egyedül őrízte a birtokot, mikor a szemben lakók farkaskutyája bement és megtámadta. Harcolt, de alul maradt! Talán, ha nincs kötve legalább menekülhetett volna. Talán! Talán ha behozzuk, de nem hozhattuk. Néha mégis úgy érezzük, elhagytuk! A "farkas" átharapta a torkát. Még egy napot élt. Most ott nyugszik a "birtokon" amiért életét adta. Bő négy évet élt velünk, ám amit e rövid idő alatt adott nekünk, az bennünk örökké él!
Nem csak egy kutya volt, Ő Szuszi!