Ezt is kényszerűségből hagyhatták itt a rendmámiások, mint a RÁBA-Steigert, meg öreg kedvencemet a Belarust!
Egyik nyári gyakorlat alkalmával beosztottak egy "zetoros" mellé segítőnek. Hajnaltól késő délutánig pótoztunk, szállítottuk az alomszalmát, szénát, szecskát, tápot. Kemény meló volt, mert mi raktuk fel is, meg le is. A szénát például úgy szedtük rendről, hogy a "zetoros" beállt a sorok közé, oszt akasztott egy "mászósebességet" kis kézigázzal, majd kiszállt ő is rakni. A gép meg cammogott maga! Jó volt ez így, mert ha kifulladt, akkor én vezettem! Mellesleg mondva, annyira alacsony volt, hogy az ülésből nem érte el rendesen a pedálokat, ezért aztán majd mindig kézigázzal ment, váltáskor meg felállt, belépett a kuplungnak, váltott és visszaült. A műszerfalon lévő sebváltót sem érte el ülve! Először, mikor láttam nem mertem röhögni, utóbb meg megkedveltem. Eredeti volt, no!
Egyik nap ebéd után nem jelentkezett, aztán nemsokára jöttek lélekszakadva, vinném-e a gépet? Kell a széna is, meg a táp, a "zetorost" meg baj érte! Kiforog alóla a talaj, nem bír rajta megállni! Nem volt ismeretlen a probléma, mert fogatossal is jártam már így, akkor meg ideiglenesen kocsis lettem. De az egy másik történet. Nagy kitolás ez a teremtőtől, mert a föld gömbölyű és ráadásul forog, így kis kihagyás is elég és nem lehet megállni rajta! Még szép, hogy vittem! Jogsim ugyan nem volt rá, de nem is kérték, akkortájt meg az emberek arra nem válaszoltak, amit nem kérdeztek! Azért kerültem a közutakat amennyire lehetett. Nos, így lettem egy rövid időre "zetoros"!
Nekem nem világos egészen, hogy mi történhetett a zetoros kollégáddal. Csak tippelem, hogy bepiált.
VálaszTörlésJó a tipped, bizony jó!
VálaszTörlés