A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. február 15., kedd

Fakusz

Vélhetőleg rövidkarmú fakusz.
Tegnap délután "futottunk össze" egy termetesebbre nőtt akácnál.
Ez a pirinyó kis madár egyáltalán nem nevezhető félősnek.
Szerencsémre, mostanság már a lábamat sem teszem ki a lakásból fényképezőgép nélkül, így nem szalasztottam el a fürge csöppséget. Zsömivel jártunk egyet a mezőszélben és míg ő csellengett, addig én a fákat, bokrokat vizslattam. Titkon a szajkó házaspár felbukkanásában is reménykedtem, de nem jöttek. Így van ez, reggel elszalasztottam a lehetőséget, most várhatok.
Röptében húzott el mellettem és kapaszkodott meg az akác törzsén. Azonnal neki is állt a fürge kutakodásnak. Gyorsan mozgott a kéregbe kapaszkodva és hegyes kis csőrével szondázta a repedéseket, hézagokat.
"Hatalmas termetére" tekintettel igyekeztem minél közelebb húzódni, amit természetesen észrevett és a törzshöz lapult. De nem ment el. Rövid ideig kíváncsian vizslatott, nem mozdult, majd mikor látta hogy már én sem nyüzsgök, felbátorodott. Fürgén mászkált, kutatott a vastag kérgen és egyáltalán nem zavarta a digitális pittyegés. Kis termetével, élénkségével elragadó!
Bizalmával pedig "fészket rakott" a szívemben ő is. Én igazából így szeretek "cserkelni" a szabadban. Rábukkanni a természet gyermekére, minél közelebb kerülni és elcsenni pár szép pillanatot. Igazi jutalmam az, mikor barátsággal viseltetnek irányomban. Mint a Királynő.
Hazánkban nem veszélyeztetett faj, ennek ellenére védett és szerencsére állandó fészkelő ez a kicsinyke kis rovarász.

8 megjegyzés:

  1. Tündéri ez a madár, ahogy tud rejtőzködni, szinte beleolvad a fa kérgébe.Nem csoda, ha Zsömi megirigyelte a babérokat...

    VálaszTörlés
  2. Tetszik,amilyen szeretettel beszélsz a madarakról!
    Kellemes napot!:)

    VálaszTörlés
  3. Tényleg szerencsés voltál. De ugye a szerencse is azokhoz pártol, akik elébe mennek :)

    VálaszTörlés
  4. Szuper jó! Én még nem is találkoztam fakusszal... :)

    VálaszTörlés
  5. És még én sem láttam fakuszt, megint sokat tanultam! Még a fotókon is úgy kerestem, hogy is van :)).
    Nagyon édes

    VálaszTörlés
  6. Ez Neked fejből megy, vagy viszed a kis madárhatározót magaddal?
    Esetleg otthon betolod a madárfelismerő programodba, és kidobja, hogy ez egy fakusz? :-)

    VálaszTörlés
  7. Jó képek,tényleg nagyon beleolvad a fába ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  8. Igazán örülök, hogy íly sokaknak tetszik.
    Köszönöm a látogatásokat és a tetszésnyilvánításokat.

    Nem megy ez nekem minden esetben fejből. Hazaviszem a kis szárnyast képen és aztán kezdődik a nyomozati szak. Ki is vagy? Ha nem lelem, az sem keserít el, akkor archiválom a képet és időnként előveszem. Előbb utóbb "lebukik". Nincs elévülés!

    VálaszTörlés