Tavaszias....

Ma a tó másik végére és az arborétumba látogattunk el. Ellentétben a tegnap látottakkal, ez a része a tónak, beleértve mindkét ágat és az arborétumot is, igazi természetes környezet. Nem véletlen járom én sokszor a "végeket".
Maradok is itt! Ezt a részt bizonyosan nem fogják aszfalttal keríteni és reményeim szerint tarvágás sem lesz! A kirándulás amúgy, fejben jó ötlet volt, csak fizikálisan nem biztos. Napok óta fáj a derekam és bár Hanczur tanácsa hasznosnak bizonyult, de nem véglegesnek.

Igaz, menni bírok és nem is fáj közben, de hajolni már nem és terepen elég egy rossz lépés, hogy belenyilalljon. Ezért aztán szálfa egyenesen tartom magam, mint ki "karót nyelt" és a mozdulataimra is vigyázok, magyarán kimérten mozgok. Mint Henry Fonda a Volt egyszer egy Vadnyugatban a végső párbaj előtt. Most, hogy így kívülről próbálom szemlélni magam eléggé mulatságos. Valójában nem, mert terepen nincs olyan, hogy rossz lépés nélkül. Oda kell előbb-utóbb minden izom! Na de nem nyavalygok tovább! A régi öregek azt szokták volt mondani: -"merevedésem van fiam, .... csak épp a derekamban!" Zsömi bezzeg nem óvatoskodott a lépésekkel. Hatalmasat futott. Sokáig nélkülözte az arborétumot és most szabályosan "tombolt" örömében.
Nem is tudom, mikor láttam ennyit futni? Különösen szereti a platánok alatti, vastagon zörgős levelekkel borított részt. Ott aztán futás, hempergőzés!
Mint a gyerekek! Csodás volt az idő, langymeleg, napsütés, szinte szélcsend. Igazi tavaszias idő. Most már maradhatna is!