A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (359) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. július 1., csütörtök

Hazatérés

Már nem számolom egy ideje, hogy hanyadik találkozásunk, de mindig örömmel veszem, ha összeakadunk a vizen és láthatom, fotózhatom őket.
Annak meg különösen örülök, hogy mindannyian megvannak, együtt és sértetlenül. Az elhagyott fészekkel majdnem szembe, de kicsit feljebb horgonyoztam, közel a parthoz. Egy fűzbokor vízre hajló ágai alatt "érdeklődtem", mikor ellenőrzést kaptam. Nem sokkal utánuk pedig megjelent a Királynő és családja. Ma egyedül mentem, kérdezték is a halőrök, mi van Zsömivel? Most már annyira tűz a nap kint a nyílt vizen, hogy bár szoktam neki árnyékot állítani, mégis nehezen viseli, megkínozza a nagy hőség. Ezért aztán nem viszem ki minden alkalommal, főleg nem egymást követő napokon. Sajnálom szegényt, mert nagyon szomorú szemmel néz reggel, ha egyedül indulok és rácsukom a lakásajtót. Végig reménykedik, mikor készülődök én meg folyamatosan mondogatom neki, "itt maradsz"! Nem baj, annál jobban örül, mikor hazaérek.
Viszatérve a hattyúcsaládra.  Mikorra túlestem az ellenőrzésen, meg váltottunk pár mondatot már el is vesztettem őket szem elől, felúsztak teljesen a tó végéig. Úgy "számoltam", ha elmegy a motorcsónak, csak visszajönnek! Előhozza őket a kiváncsiság!
Jól számítottam. Talán fél óra, ha eltelt és megjelentek. Kicsit úszkáltak, nézelődtek, majd bementek és felültek a fészekre. Hazatértek! Meglepett! Nem gondoltam és az elmúlt éven nem is tapasztaltam, hogy ennyi idő múltán még használják. Nem sikeredett hosszúra, mert csak nyújtóztak egyet és már jöttek is ki. Elidőztek úgy fertályórát a nyílt vízen, pihengettek, túrkáltak, tollászkodtak, majd elúsztak újra a tó vége felé. Még nem hallottam a magyaregresi templomtorony harangjának delet hírdető hangját, mikor felvontam a rögzítéseket. Kihúztam a nyílt vízre és a hattyúk után néztem. Nem láttam őket a vízen. Bevették magukat kedvelt terepükre, a sásosba. Míg ők hazatértek és eltüntek a végeken, én odahagytam. Egyedül voltam már a vizen, megpihent, elbújt minden élőlény a rekkenő hőségben. Nem jött utánam más, csak a harang kondulása.

2 megjegyzés:

  1. Jó, és tetszik az írás, meg irigyelek, hogy ebben a nyugalomban töltheted idődet.

    VálaszTörlés
  2. Nyugalomban, csodálatban és áhitatban!
    Csodálatra méltó a természet és minden élőlénye.
    Még az ember is belefér! Egyelőre.

    VálaszTörlés