A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (136) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. júl. 26.

Nem tanulunk, sőt...

Hányszor, de hányszor figyelmeztetnek bennünket? Nap mint nap történnek tragédiák, értelmetlen halálesetek. Szinte minden napra jut a híradásokba! De nem tanulunk belőle! Nem és nem! Egyesek nem is akarnak. Ők úgy gondolják, tehetnek bármit, bárhol, bármikor és ha ezt valaki szóvá meri tenni akkor nekik áll feljebb és még ők vannak felháborodva.

Vannak emberek, kiket még a legjobb szándékkal és udvariassággal sem lehet figyelmeztetni. Elmondok megint egy tanmesét, ami nem is mese. Megesett! Hazafelé tartottunk Melindával és az egyik a lakásunkhoz már közeli utcában utólértem egy piros Citroent. Lassan ment, mint aki ráér, vagy helyet keres. Megtalálhatta, mert tovább lassított és behúzódott a képzeletbeli felezővonal mellé, mint aki balra akar fordulni. Volt is baloldalon üres, parkolásra alkalmas hely. Majd elfelejtettem! Nem tett ki irányjelzőt! Mivel nem tett ki, ezért a tapasztalataimra hagyatkozva nem is próbálkoztam semmivel. Pedig elfértem volna mellette bármelyik oldalon! Vártam, figyeltem és próbáltam kitalálni a következő manővert. Jól tettem! Határozott kormánymozdulattal beforgatta elém e gépet jobbra. Ott is volt szabad hely! De nem állt be, megállt úgy, hogy a kocsija "segge" belógott elém. Pár másodperc, addig kereshette a hátramenetet és áttolatott a túloldalra. Oda is csak félig. Akkor meg a kocsija "orra" lógott ki. Ja! Szemből is volt egy úriember, aki velem azonos állásponton volt és csak bámultunk! Épp tettem át a lábam a gázra, hogy elmegyek, mikor megindult és láss csudát, megint átjött az én oldalamra. Megint nem állt be az üres parkolóba, hanem ott piroslott előttem a kocsi "segge"! Pár másodperc, hátramenet megvan, irány a túloldal. A szemből álló sem mert elmenni mögötte, míg előttem állt. Végre beállt, kivártam pár másodpercet biztos, ami biztos! Mikor lassan megindultam ránéztem és mivel összeakadt a tekintetünk bal kézzel, három újjam összecsukogatva próbáltam neki "pislogó üzemmódra" utalni. Látszott a szemén nem érti. Sőt! Inkább semmit nem látszott a szemén, csak az értetlenség. Semmi kiváncsiság, semmi értelem! Láttam lent az ablaka, ezért megálltam és nem hangosan de hallhatón, továbbá udvariasan átszóltam:
-"Bocsánat kézcsókom, de nem működik a kocsiján az irányjelző!"
Egy pillanatig rám meredt az "üresség", majd dülledni kezdett és felizzott!
-"Ne szójjon má bee! Tarccsa meg a véleményét magáának!"
Eljöttem és ott, megtartottam. Ámbár azt még mondtam, nem tartom meg!
Nem is! Bocsásson meg hölgyem, nem tudhattam, hogy ön nem normális! Legközelebb, ígérem vigyázok!

4 megjegyzés:

  1. Ma én is találkoztam egy nem normális alakkal. Helyesbítek, ma is! Mert ez már mindennapos! Talán leírom a blogban...
    Ilyenkor az ember nem tudja, hogy bosszankodjon, vagy vigyorogjon!

    VálaszTörlés
  2. Most mit csodálkoztok, hülye emberek mindig voltak, vannak, lesznek.

    VálaszTörlés
  3. Csodálkozni? Már rég nem, pedig volna min! Viszont bosszant, ezért aztán kiírom magamból. Miért állnám meg szó nélkül, mikor valaki az én és a szeretteim biztonságával, testi épségével, netán életével játszik? Másoknak sem kellene elhallgatnia! Ha csak egy ember is akad, ki elgondolkodik és figyelmesebb lesz a történeteimtől, már megérte!

    VálaszTörlés
  4. A hülyeség határtalan. Nem oly rég egy üdítős üveg repült velem szembe az autópályán... villámgyorsan történt minden. Pattogott felém az aszfalton. A nagy forgalomban nem volt mód különösebb helyzetváltoztatásra, próbáltam kicsit igazítani a járgányon, hátha... Végül a kocsi alatt csörömpölve hátul távozott.

    VálaszTörlés