Cső!

Megint Józsiék kiscicája! Ámbár azóta már esetleg új gazdájánál tisztogatja a csatornacső belsejét.Nagyon jópofa és kiváncsi, főleg pedig játékos "szerkezetek". Mint általában a kismacskák. Írtam már róluk, ez a kép is akkor készült. Aranyos!
Kis zsivány bebújt a csőbe és ezen a végén meg nem fért ki. Vagy nem akart. Mikor észrevettük, gyorsan kaptam a gépet, Enikő meg a csövet és feltette a bontó padra, hogy ne kelljen a földre lefeküdni. Vidáman kukkantot kifelé, neki nincs bezártság érzése. Én biztosan "frászt" kapnék egy ennyire szők csőben. Gyerekkoromban, nagyszüleimnél a Szent László utcában néha átmásztunk az uttest alatt az árkokat összekötő csapadékvíz csőben. Ott sem igazán éreztem jól magam. Ezt a tényt azonban akkoriban el nem árultam volna az utcabéli többi kis csibésznek. Vannak dolgok, mikről jobb "kussolni" mintsem az ember gyerekét szájára vegye a környék gyerekserege.
Írtam már ilyesmikről például "Csínytevések kora" címen.