Kimentünk a' högybe

A tegnapi napon, délután, jó baráti társasággal kimentünk a högybe. Szőlőhegybe. No, nem a miénkbe, mert nekünk nincs. Barátaink meghívásának tettünk örömmel eleget. Még nem nevezhető hagyományteremtő összejövetelnek, de már másodszor "verődött" össze a volt kollégákból és ismerősökből verbuválódott társaság.
Gyönyörű környezet, gondozott birtokok, kellemes idő, friss levegő, nemes italok, jó étek, mégjobb barátok, "dumaparti"! Mi kell még?! Házigazdáink keze munkáját csak dícsérni tudom. Nem csak a remek vacsora okán, hanem a birtokok miatt is. Gondozott, ápolt, minden ott, ahol a helye van. Sehol egy szál gaz a szőlőben, veteményesben! Nem kevés munka van benne!

Zsömi is eljöhetett velünk és a számára idegen környezetben, ismeretlen emberek közt -csak Csillát és Csabit ismerte- meglepően gyorsan feltalálta magát. Megbarátkozott mindenkivel, bejárta a birtokokat előbb velünk együtt, aztán már egyedül is. Utána már haverkodott, táblábolt mindenki után és mindenkihez aki evett.
Főleg, ha pogácsát. Zsöminek eddig is az egyik kedvence volt a sajtos "pogi" így aztán odaült mindenki elé akinél észrevette. Persze etették és hamar a társaság kedvence lett, nem csak ezzel, de szófogadó, barátságos és nyugodt viselkedésével is. Mindenki azt hangoztatta, amivel minket is el szokott bűvölni, az okos tekintetét. Szép este volt. Köszönet érte!