Felejthetetlen

Tegnap délután, annak örömére, hogy a nap is kisütött végre és az eső sem esett, délután négy körül kiugrottunk a Desedára.
Ideje volt, mert Melindának felejhetetlenre sikeredett az elmúlt hét, lévén a naponkénti eső és így telt a szabadsága. Ezt azért a szülinapi megemlékezéssel ellensúlyoztuk. A nagy sár miatt meg sem próbáltam beautózni a csónakért, kerestünk egy parti horgászállást. A táj szépségét feledtette a rengeteg szemét, amit a sporttársak hagytak ott. Így kevéske időnkből még arra is áldozni kellett, hogy megtöltöttünk egy műanyag zsákot színültig. Az egyensúly ezzel hejreállt, csak azokat nem értem, kik állandóan fújják a panaszaikat a Desedán uralkodó állapotok miatt és közben rombolják. Ebben az állásban szinte mindig autót látok, akkor miért nem képesek elvinni a szemetüket. Mert "tüke". Akinek nem inge, ugye az...! Aztán a szép napsütést kicsit feledtette a "randa" szél és fordítva. Hat körül a szél elállt és isteni lett az idő, megjött az esti "békesség" a vízre, a kacsák félelem nélkül úszkáltak az úszó és körül és megjött a halam is. Gyönyörű kettes tükrös. Szépen küzdött, majd megadta magát sorsának. Aztán a halam szépségét kicsit feledtette az oldalán húzódó két jó tízcentis már gyógyuló vágás, ami "gereblyére" utal. Ezen megint bosszankodtam kicsit, mert ezzel a módszerrel sok halat megsebesítenek, ami esetleg elfertőződik, mire kiszednek egyet. Halbarát víz! Ennek jelentését egyeseknek még jócskán tanítani kell és fogalmam sincs mivel lehetne a fejükbe verni. Mondjuk több, hatékonyabb és szigorúbb ellenőrzéssel. "Döntsd a tükét, ne siránkozz...", kicsit ferdítve! Azért mindent összevetve és a bosszúságot feledve kellemes délután sikeredett.