Zsömi és a hattyú

Reggel hétkor még a szélvédőről vakartam a jeget, dél körül meg kis tulzással "izzott" a csónak belseje.
Ma egy hete, hogy nem jártam a tavon, hiányzott a víz illata, a horgászat, meg a hattyúk is. Jött egy keszeg, egy kárász, oszt semmi. Egy körül eluntam az ücsörgést, hátat fordítottam a szélnek, az meg szép lassan feltolt az aszalói-ág végéig. Néha kellett korrigálni, de nem sokszor, így nyugodtan tudtam dobálni csukára. Akarom mondani a vízbe, mert csuka sem jött. Egészen az ág végében turkált az iszapban a Királynő, eleséget keresett, üresen hagyta a fészket.

Óvatosan közelebb "csorogtam", sikerült betekinteni, nincs még tojás. Kifaroltam és épp fordítottam a csónakot, mikor észrevettem, hogy ott úszik pár méterre mögöttem. Ahogy eltávolodtam kicsit a nádtól, azonnal beúszott a csónak és a nádfal közé. Zsömi is észrevette a nagy madarat, azonnal felpattant az orrba és onnét ácsingózott kifelé, csóválta a farkát és nyüsszögött a Királynőnek. Igyekeztem elfarolni, mert még egyik látogatáskor sem találkoztak és nem tudtam mi lesz a hattyú reakciója. Nem tünt ellenségesnek, ezért újólag a szélre "szálltam" és lassan csorogtunk a nádfal előtt. Mindig a fészket rejtő nádas és a csónak közt volt, kísért bennünket, néha pár méterre jött Zsömihez. Legnagyobb meglepetésemre nem fújt, sziszegett!

Az ellenségesen viselkedő hattyú ad olyan hangot és néha demonstratív lerohanást produkál. A Királynő azonban nem volt ellenséges, Zsömi meg élvezte a helyzetet, mert szereti a madarakat. Az évek alatt megszokta odahaza a papagájt is, Sanyival még "puszilkodni" is szoktak. Egyszer lefotózom őket! Csináltam pár képet, ahogy Zsömi megpróbál haverkodni a hattyúval, aztán lassan eleveztem. A Királynő meg jött utánunk, aztán megelőzte a csónakot. Egészen addig nem értettem miért jön el a fészektől, míg hátra nem néztem. Jött a Herceg! Abbahagytam az evezést, megvártam a találkozást, csináltam róluk pár képet míg elúsztak a csónak mellett és hazafelé vették az irányt.