Óváros

Kiknek tetszettek az eddigi beszámolók tartsanak velem, kik az eddigieket még nem olvasták, tekintsék meg az Elkészült az élménycsoda és a Madarak Ura című írásokat.

Élményekkel gazdagodva hagytuk el a Madaras színpadot és legelébb is betértünk a városi fogadóba egy jó ebédre. Nem az udvariasság mondatja velem,de valóban jó ebédre, mert az általam fogyasztott hagymás sült csülök sült babbal, nem hagyott kivánnivalót maga után, s ezt a véleményt osztotta Melinda is a sült kacsacomb párolt vörös káposztával összeállításra. Istenuccse jó volt! Aztán visszatértünk a műhelyek látogatásához, alaposabban is körülnézni, illetőleg ahol még nem jártunk. A Szabó és gyöngyfűző műhelyben szorgos kezekkel épp füzögető hölgyek elmesélték, náluk készült az összes jelmez, ami a korhű bemutatáshoz, bemutatókhoz szükségeltetett a birtokon. Későbbiekben lesznek megvásárolható "jelmezek" is, néhány pompás női darabot meg is tekinthettünk. A Fafaragó műhelyében megcsodáltuk a lábbal hajtható egy személy által üzemeltethető és a kézzel hajtható (inas hajtotta) több személy által üzemeltethető faesztergát. Ráismertem továbbá egy régi teljesen fából készült satupadra. Ilyet használt gyermekkoromban Roják bácsi az idős hegedű készítő mester, kinél én nagyon sokat "lógtam" és néztem keze munkáját, szívtam magamba a fa illatát s szeretetét. Teljesen nosztalgikus állapotba kerültem, innét legszivesebben visszamentem volna modellezni. Helyette betértünk a Modelláriumba, hol volt miben gyönyörködni. Legelébb is egy mívesen megmunkált teljes vértezetet említenék, majd a gyönyörű vitorlások makettjeit, festett és nyers ólomkatonákat, meg számos egyebeket. Látni kell!

Közben aZ Óvárosban természetesen nem ált meg az élet, jöttek mentek az emberek, menetelt az őrjárat, megérkeztek a szereplők egy újabb előadásra a fogadóhoz. Ismét pajzán históriák kerültek terítékre, bizonyos egyházi személyek érintettségét feltételezve. Míg el nem feledem, ezek alatt az igazából felnőtteknek szóló előadások alatt, az Apródképzőben rendre tartottak foglalkozásokat. Míg a felnőttek szórakoznak, ott értő elmék művelik a gyermeket, s ifjút. Visszatértünk a már látogatott műhelyekbe is egy alaposabb szemlélődésre és megnéztük az Ajándékbolt kínálatát, választottunk, majd úgy döntöttünk zárás előtt vesszük meg és akkor nem kell a délután hátralévő részében óvni az ajándékot. A lovagi tornára menet útbaejtjük! A délután jövés-menéssel, szemlélődéssel telt, volt egy komédia a malomnál, egy szinjáték a főtéren amiről lekéstünk, helyette a katonai táborban szemlélődtünk, beszélgettünk. Majd legközelebb!

Méltánytalan lenne nem megmutatni őket, mert egyszer-egyszer megálltunk hallgatni a muzsikát. Itt a képen az előadást követően a városi fogadónál szórakoztatják a vendégeket. "Muszáj" volt a délutáni reptetésre is felülnöm a Madaras szinpadra, de akkor már nem fényképeztem, csak élveztem az előadást és a madarak röptét.
A katonai táborban tett látogatásunkat innét a sorból "kiemeltem," külön mutatom meg őket. Megyénk hírnevét öregbítik,  képviselik Somogyot és Kaposvárt a szomszéd "vármegyében," igazán megérdemlik!