A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (136) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. ápr. 23.

Szerencsés fogás

Elérkezett a dicsekvés ideje! No nem azzal ahogy a képen kinézek, hanem a fogással.
Az, hogy megörökítésre került, miként nézek ki mikor "Matula bácsis korszakomat élem," Bajai Józsi barátomnak köszönhető. Ő vállalta a fotós szerepét és meg kell mondjam remek képeket készített. Reggel nyolckor szálltam vízre és a napokban megkedvelt terület felé húztam az evezőkkel, annak dacára, hogy tegnap ott nem jött ponty. Ma sem. Sem a gyékény előtt, sem kintebb az akadókon. Tíz körül felvontam a rögzítőket és elindúltam keresni a halat. Lassan siklattam a csónakot a part mentén, igyekeztem a legkisebb zajjal meríteni a lapátokat. Közben figyeltem minden rezdülésre, de a szerelmes keszegek fröcskölésén kívül semmi nem mutatta hal jelenlétét. Mozdulatlan volt a gyékény, nád, zsombékos és a bokrok alja is. Nem volt mit tenni, kiválasztottam találomra egy nagyobb fűzbokrot, mellette bedőlt fával és rögzítettem a csónakot. Pár perc és fogtam egy nem túl nagy keszeget. Gondoltam, ha összejön hat-nyolc belőle akkor elviszem, különben mehetnek vissza. Beejtettem az úszót a bedőlt nyárfa lombkoronája mellé, aztán jószerével be sem állt, már merült is szép komótosan, srégen ami pontyot igért. Az akasztásra azonnal az ágak felé ugrott, el is érte a szélét, de sikerült addig tartanom míg meggondolta magát és más utat keresett a menekülésre. Ez lett a veszte! Nyílt vízen már én irányítottam a küzdelmet, csak a zsinórnak és a horognak kellett kitartania. Nem volt hosszú harc, szákolás, mérlegelés majd mehetett a tartóba. Beírtam, levágtam a meggyötört horgot meg a zsinór elejét, újrakötöttem és visszaejtettem nagyjából az előző helyre. Pár perc és már merült is. Az akasztás mozdulatával ki is fordítottam az ágak mellől, de éreztem méretes lesz. Mikor vízközt először megmutatta magát még mindig azt hittem ponty. Aztán a merítőben már látszott, termetes kárászt sikerült horogra csábítani. Meghaladta a fogható ponty méretét. Ejtés vissza, majd az elkövetkezendő fél órában ütöttem néhány "gyakorlót", vélelmezem a keszegek szórakoztattak, nehogy beálljon a vállam. Aztán ült a bevágás, kifordítottam a nyílt részre, rövid harc, merítés és máris ott pihegett a megfáradt kárász. Kicsit kisebb mint az előző, de még bőven harminc felett. Délre járt, mennem kellett, összepakoltam és  felvontam a rögzítőket, aztán irány a kikötő. Úton voltam a vízen, mikor Józsi barátom rámcsörgött, majd úgy döntött megvár. Rendes volt tőle, mert így neki köszönhetően én is "feszíthetek" a zsákmány mellett és sütkérezhetek a dicsőségben. Idehaza pontos mérlegelést csináltam: a ponty 47 centi és 3,6 kiló. A kárászok 34 illetve 32 centis, 1,3 és 1,1 kilóval. Igazán szép, igazán nincs ok a panaszra, sőt. Maximálisan elégedett vagyok! Nekem a kárászok felérnek a ponttyal, nagyon ízletes hal, kevesebb zsírral.
Szerencsés választás volt az a bokor!

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok ezúton is! Ha ilyen, vagy ennél jobb fogásokat kell majd fényképezni, nyugodtan telefonálj. Szerencsére általában ráérek, de ha mégsem, akkor úgy intézem, hogy ráérjek. Tényleg ritkaszép kárászok voltak, de azért a ponty sem volt utolsó! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Szép halak, jó kép! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  3. Szeretem ezt a Matula bácsis megjelenést!

    VálaszTörlés
  4. Nekem már megint az evés jár az eszemben. Azt hiszem, nem vagyok az egyetlen, akinek ilyen gondolatai támadtak a fotók láttán.

    VálaszTörlés