A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (137) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. ápr. 27.

Siklás

Még néhány csapás és elérem a túlsó partot. Abbahagyom az evezést, még kettőt húzok a baloldali lapáttal és ezzel a parttal párhuzamosra fordítom a csónakot. Hagyom siklani.
Sokszor megyek így az Arborétum mentén és közben figyelem a sekélyest, nádasokat, gyékényt, a vízben álló és ráhajló fűzbokrokat, partot, fákat. Figyelek minden rezdülésre, rebbenésre. Meglesem a természetet és lakóit. Lassan siklok, néha merítek egyet a lapáttal, finoman húzom, máskor csak irányítok vele ha segít a szél. Lassan merítek és emelem ki épp csak a víztükör fölé, hogy a lapátokról leváló víz se üssön nagy zajt, a húzás se keltsen nagy örvényt. Mikor van kis lendület, csak siklatom és figyelek. Legjobban azt kedvelem, mikor a szélre támaszkodva féloldalasan sodródok és csak kormányozni kell az evezőkkel. Megrázkódik egy nádcsokor, tőből mozdult, nekiment valami a víz alatt. Erősen figyelem és mintha árnyék szakadna el a fenéktől, sötétebbre vált a víz. Káprázat? Hegyes orr, majd apró szemek jelennek meg egy sárga pöttyökkel tarkított fejen. Mocsári teknős. Nagyon éber, a legkisebb mozdulatomra alámerül, rezdülő nádcsomók jelzik az útját. Így rezdül a nád akkor is, mikor hal csipegeti a tövét. Sikló úszik be a képbe, mélyről jön, babahalat fogott. Beúszik a fűzbokor alá, nyomában nem mozdul semmi. Mesterien úszik lopakodik a vízben, semmi nem jelzi jöttét, egyszer csak ott van és úszik tova. Lassan elérem a fűzbokrokat, tovább lassítok, megint hiába. Vizimadár pár él a bokor belsejében és még egyszer sem sikerült lencsevégre kapni őket. Bizalmatlanok, mozgást észlelve behúzódnak a bokor belsejébe. Szürkés tollazat, hegyes csőr, mint a tőr. De nem gém az biztos. Egyszer úgyis "elkaplak" és akkor megtudom ki vagy!
Vadkacsában nincs hiány. Úszkálnak, kergetőznek, hajtják a "tökös" récék a tojót, majd összevesznek miatta. Zajos egy népség, viszont nagyon szórakoztatóak és szépek. A csillogó zöld fej úgy néz ki, mintha féldrágakő ülne a nyakán és úszna tova. Nem félősek épp csak kitérnek az útból.
Lassan elérem a kiszemelt pontot, szélirányra fordulok és lerakom a súlyokat, rögzítem a csónakot. Hamvas varjú vág a vízre, elemeli a halat és az előttem álló bedőlt fára telepszik vele. Mire bekapcsolom a gépet, már le is nyelte a zsákmányt, megtörli csőrét a fán, s mire ráfókuszálok besétál az arborétumba. Szép volt, kár az elszalasztott pillanatért! Bent él, fészkel az arborétum területén a vízről meg felszedi a beteg, sérült halat, de a dögöt is. Elnézegetem néha a röptét, ahogy felül a legmagasabb fára és fürkészi a vizet, majd levegőbe rúgja magát és leír egy kört a tó fölött. Véget ért a út, néhány órát horgászok, majd evezek visszafelé. Siklok a vízen és figyelek.
Figyelek, gyönyörködök és közben tanulom a természetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése