A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. ápr. 26.

Vizes hétvége

Alaposan kihasználtuk a hétvégét! Élveztük a jó időt, a természetet, horgásztunk és " közben nem csináltunk semmit!"
Na, azért ez teljes egészében nem igaz, például meglátogattuk a Királynőt is, Melinda most volt először náluk. Jött hal is, ponty, kárász a bedőlt fánál, s közben sikerült "lekapni" ezt a gácsért. Olyan nyugodtan szlalomozott az ágak közt, mintha mi ott sem lettünk volna. Mindkét nap úgy mentünk, hogy tízre már beálltunk a csónakkal és egész nap a vízen meg a víz körül tébláboltunk. A csónakban ebédeltünk, aztán kikötöttünk amerre épp jártunk, nyújtóztunk, sétáltunk egyet, majd vissza a vízre. Vasárnap ebéd utánra időzítettük a hattyúpár meglátogatását. Melindának az első, nekem a nyolcadik látogatás az idén. A Herceggel szombaton is találkoztunk, mert egész nap csak csavarog és pücskörészik a szélvizeken. Épp ezért meglepett, hogy a fészken értük őt is. Még jobban meglepett a viselkedése. Igaz, megbámult bennünket, de esze ágában sem volt abbahagyni a fészek rendezgetését
Érkezésünkkor azzal foglalatoskodott, hogy a fészek körüli száraz nádszálakból tördellt le darabokat és illesztgette a fészekhez. Teljesen elmerült a munkában, néha felnézett, megnézett bennünket, majd épített tovább. Az első képeket még távolabbról készítettem, majd lassan, fokozatosan vittem közelebb a csónakot. Nem akartam nagyon kikezdeni  az idegeivel, mert számára még ismeretlen is ült a csónakban, meg eszembe jutott, mikor tavaly egyszer a fészek közelében látványosan lerohant, bár végül nem támadott rám. Melinda is félt kicsit a nagy madár esetleges ellenséges reakciójától, s mint kiderült teljesen feleslegesen aggódtunk. Szép lassan egészen a szokott távolságig tolattam, pár méter és néhány gyékényszál volt csak köztünk. A Királynő volt, aki egyszer tessék-lássék ránksziszegett, ez volt minden. Ő fel sem emelkedett ültéből, a párja meg csak építkezett mint egy megszállott. Megcsodáltuk őket, majd úgy tíz méterrel lentebb, gyakorlatilag a "hátsó ajtónál" lehorgonyoztunk és beejtettem az úszókat. Úgy fél óra elteltével a Herceg kijött, megnézett bennünket, aztán elúszott. Teljesen elfogadott bennünket, mert eddig még soha nem hagyta el a fészek környékét, míg ott voltunk. Most először! Pedig még egész közel volt, látta is mikor felszedtem a rögzítőket és visszeveztem a fészekhez. Abban reménykedtem, párja is úszik egyet és meglátom a tojásokat.
Ez alkalommal sem. Talán legközelebb!

3 megjegyzés:

  1. Józsikám!Lassan nagyobb szakértője leszel a csodás vizivilágnak mint az öreg Matula!
    De az írások is vetexenek Fekete István írásaival!De ne bízd el magad,eccer akkor is találok hibát!?)Mer most még nem....!

    VálaszTörlés
  2. Egyik kedvenc regényhősöm Matula bácsi. Zseniális volt a filmbéli megszemélyesítése is! Csak szeretnék olyan szakértöje lenni a vizeknek mint ő.
    Drága barátom, te nagyon bő kézzel méred az elismerést irányomban, elkényesztetsz! Nagyon köszönöm neked!
    Én találtam benne hibát! Az én írásaim összemérni Fekete Istvánnal? Sohse merném!

    VálaszTörlés
  3. Első reakcióimat az írásod láttán nem merem leírni, mert még úgy reagálnál rá, hogy érdemtelenül dicsérlek. Pedig nem az lenne. Dagadhat a melled a büszkeségtől, joggal.

    VálaszTörlés