Vizes hétvége

Alaposan kihasználtuk a hétvégét! Élveztük a jó időt, a természetet, horgásztunk és " közben nem csináltunk semmit!"
Na, azért ez teljes egészében nem igaz, például meglátogattuk a Királynőt is, Melinda most volt először náluk. Jött hal is, ponty, kárász a bedőlt fánál, s közben sikerült "lekapni" ezt a gácsért. Olyan nyugodtan szlalomozott az ágak közt, mintha mi ott sem lettünk volna. Mindkét nap úgy mentünk, hogy tízre már beálltunk a csónakkal és egész nap a vízen meg a víz körül tébláboltunk. A csónakban ebédeltünk, aztán kikötöttünk amerre épp jártunk, nyújtóztunk, sétáltunk egyet, majd vissza a vízre. Vasárnap ebéd utánra időzítettük a hattyúpár meglátogatását. Melindának az első, nekem a nyolcadik látogatás az idén. A Herceggel szombaton is találkoztunk, mert egész nap csak csavarog és pücskörészik a szélvizeken. Épp ezért meglepett, hogy a fészken értük őt is. Még jobban meglepett a viselkedése. Igaz, megbámult bennünket, de esze ágában sem volt abbahagyni a fészek rendezgetését

Érkezésünkkor azzal foglalatoskodott, hogy a fészek körüli száraz nádszálakból tördellt le darabokat és illesztgette a fészekhez. Teljesen elmerült a munkában, néha felnézett, megnézett bennünket, majd épített tovább. Az első képeket még távolabbról készítettem, majd lassan, fokozatosan vittem közelebb a csónakot. Nem akartam nagyon kikezdeni  az idegeivel, mert számára még ismeretlen is ült a csónakban, meg eszembe jutott, mikor tavaly egyszer a fészek közelében látványosan lerohant, bár végül nem támadott rám. Melinda is félt kicsit a nagy madár esetleges ellenséges reakciójától, s mint kiderült teljesen feleslegesen aggódtunk. Szép lassan egészen a szokott távolságig tolattam, pár méter és néhány gyékényszál volt csak köztünk. A Királynő volt, aki egyszer tessék-lássék ránksziszegett, ez volt minden. Ő fel sem emelkedett ültéből, a párja meg csak építkezett mint egy megszállott. Megcsodáltuk őket, majd úgy tíz méterrel lentebb, gyakorlatilag a "hátsó ajtónál" lehorgonyoztunk és beejtettem az úszókat. Úgy fél óra elteltével a Herceg kijött, megnézett bennünket, aztán elúszott. Teljesen elfogadott bennünket, mert eddig még soha nem hagyta el a fészek környékét, míg ott voltunk. Most először! Pedig még egész közel volt, látta is mikor felszedtem a rögzítőket és visszeveztem a fészekhez. Abban reménykedtem, párja is úszik egyet és meglátom a tojásokat.
Ez alkalommal sem. Talán legközelebb!