A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (136) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. ápr. 21.

Látogatóban

Talán már említettem, az idén megkisérlem végigkövetni a hattyúpár életét. A napokig tartó esőzések miatt több mint egy hete nem látogattam meg őket. Jön a hetedik találkozás!
Délelőtt tíz környékén mentünk ki Zsömivel, gondoltam addigra már szikkad annyit a föld, hogy az erdőn keresztül elérem a kikötőt kocsival. Határeset volt, de végül is jól számítottam. Először lecsorogtunk az elágazásig pontyozni, délig megjött a fogható kettő, meg pár kisebb kárász. Akkor indulás, ideje megnézni mi a helyzet a végeken? Részint érdekeltek a hattyúk, aztán kiváncsi voltam, vajh mi újság amúréknál, meg csukáékhoz is be akartam kopogtatni, odahaza vannak-e? A Királynőt a fészken találtam, csináltam távoli képet, majd óvatosan rátolattam a gyékényfalra. Néhány méterről fotózhattam, felállni sem volt hajlandó. Zsömi is odaállt a csónak végébe bámészkodni és nyüsszögő hangon kedveskedett a nagy madárnak. Ezt a hangot akkor szokta hallatni, mikor barátkozni szeretne. A Királynő rásziszegett, de más módon nem fejezte ki nemtetszését, Zsömi meg letakarodott a fenékdeszkára és ott is maradt. Okos kutya! Még néhány kattintás és mentünk. Biztosan vannak már tojások, azért nem akaródzott felállnia, megzavarni meg semmiképp nem szeretném. Örülök, hogy ennyire közel enged, akárcsak tavaly, bár akkor a vízben jártam és egyedül. Kisebb csodának tartom, hogy Zsömi jelenlétére sem reagálnak agresszíven, pedig arra számítottam. Lentebb leálltunk, beszórtam a cuccost a frissen hajtott nádak elé próbaképp, bár nyomát nem láttam amúrnak. Nem is jött, ellenben megjött a Herceg és teljesen meglepett a magatartása. Odaúszott a csónakhoz pár méterre, majd ott úszkált, túrkált, keresgélt a fenéken, meg bennünket figyelt. Azért a szárnyait szépen felemelte, jelezve ki az úr a környéken, de egyébb módon nem ellenségeskedett, sőt. Lehet szótfogadok Melindának, kicsit etetgetem is  mikor meglátogatom őket, aztán meglátjuk meddig mehetek el és ők meddig engednek. Időközben feltámadott, felerősödött a szél, ami kapóra jött, mert felállva én voltam a vitorla, így szép lassan letolt a kikötőig. Közben pergettem rendületlen. Egyszer láttam egy szép örvényt a műcsali mögött, de nem tudom mi okozta. Egy biztos, hal.
Majd legközelebb!

3 megjegyzés:

  1. Egy ízig-vérig horgász,fényképezőgéppel és szenzációs írói vénával megáldva.....kész főnyeremény!NEKÜNK!

    VálaszTörlés
  2. Húha! Túlértékelsz. Köszönet érte!

    VálaszTörlés
  3. Topee nem túlértékel, csak realista. Én is egyet értek vele.
    A hattyúk már megszokják jelenlétedet, és tudják, hogy nem vagy ártó szándékkal.

    VálaszTörlés