Vannak..

Én sokáig kerültem a témát, de a téma meg állandóan kerülgetett engem!
Azért kerültem sokáig, mert bizakodtam benne, hogy idővel majd jobb lesz, meg biztosan mindig rosszkor járok arra, meg etettem magam hasonló sületlenségekkel. Gondolom ez eddig "kínai"!
Arról van szó, hogy kevés kivételtől eltekintve nem igazán értem, mit csinálnak azok az emberek a közterületeken, kik a képen láthatóhoz hasonló, csak feliratos mellényben és szerszámokkal a kezükben, lődörögnek. Azt, hogy "mit keresnek," azt tudom mert utána néztem, azt is tudom mit kellene csinálniuk, mert annak is utána néztem, meg nagyjából látszik a szerszámokból. A valóságot meg látom!
Kicsit mesélek. Jó? De ha nem akkor is!
Aztán aki akarja, levonhatja vérmérséklete szerint....!
Ma szembetalálkoztam két feladatra igyekvő mellényessel az egyiküknél cirokseprő, másikuknál lapát. Eddig rendben is volt, de a továbbiak! Először is látni kellett az arcukra kiült mélységes "fájdalmat" és a mozgásukra ránehezedő súlyos "terhet". A lapáttal vegyítve teljesen úgy néztek ki, mint mikor Bors Mátét vitték kivégzésre és előtte megásatták vele a saját sírját. Komolyan azt hittem újraforgatják, új szereplőkkel, új köntösben. No, de pont ilyen köntösben és a mi utcánkban? Aztán nekifeszültek a melónak! Egyik rágyújtott, másikuk a seprővel legyezett néhány méteren, nem tudom miért pont azon a szakaszon és mintegy perc elteltével el is mentek.
Nyomtalanul. Szó szerint!
Tegnap a Béke utcában, a "Béke vár" előtt, láttam egy nőt és egy férfit megszakadni. A férfiember a padon ülve dohányzott, a nő meg hátratett kézzel sétált az épület előtt fel' s alá. Becsület istenemre mondom, jobban csinálta, mint gyerekkoromban a posztos rendőr! Aztán pár perc után elsétáltak. Most ne jöjjön senki nekem azzal, hogy a meló utáni pihenőjüket tartották, mert szerszám sem volt náluk. Egy percbe sem telt, s eltüntek. Nyomtalanul. Szó szerint!
Nem csak városunkban van így! Múltkor egyik szomszédos falunkban jártunk temetőlátogatáson. Ott hárman végezték a robotot. Az elvégzett munka annyiból állt, hogy a feljáró átereszéből kivettek kb. két vödörnyi földet. Nem többet, láttam! Ettől aztán elpilledtek és ledőltek a fűbe cigarettázni. Elszívták, aztán lesétáltak a temető alatti úthoz és nekiültek enni. Ebédidő lehetett, úgy délelőtt tízre járt az óra. A bő egy órában, míg mi tettük a dolgunkat a sír körül, nem csináltak semmit. Aztán mi elmentünk, ők meg maradtak. Nyomtalanul. Szó szerint!
Egyet még elmesélek. Láttam egyszer, mikor úgy tízen megrohamozták a lakótelepet, minden lehetséges kellékkel felszerelkezve a takarításhoz. Ketten tessék-lássék söprögettek a szeméttárolók körül, a többiek szétrajzottak és hangos óbégatás kiséretében elmentek minden földön lévő szemét mellett. Na jó, nem akarok hazudni, egyet láttam lehajolni! Az egész lakóteleppel végeztek két perc alatt, majd elfüstöltek.
Nyomtalanul. Szó szerint!
Nem mesélek tovább, pedig volna mit! Nem tettem volna szóvá, ha nem volna mit! Biztosan vannak kivételek! Vannak? Biztosan?
Sokszor láttam őket, nagyon sokszor! "És közben, nem csináltak semmit!" Nem okolom a klasszikust, csak pontatlanul idézem!
A mellényen meg virít a felirat "Kaposvárért dolgozunk." Bőven elég lenne annyi: Kaposvárért. Bőven! Sőt!