Madarak Ura!

Miután a faluban elcsendesedett a vigasság, véget ért a komédia ismét volt kis idő körülnézni. Legelébb is, mielőtt bementünk volna az Óvárosba, felhágtunk a déli kapu tornyára.
Innét szemünk elé tárul az Óváros épületeinek szines sokasága, látni a Palotát, bár nem teljes egészében. A város tetőrengetege felett a lovagi küzdőtér lelátójának teteje sejlik a távolban. Valamint látható a keleti kapu és az őrzésére "kirendelt" sereg harci alakzata. Mint Csin Si Huang-ti császár agyaghadseregének katonái, úgy állnak Mátyás Fekete seregének lovagjai a kapu előtt. Első utunk a pékműhelybe vezetett, hol olyan lekváros pogácsát sütnek leveles tésztából, amit nem lehet kihagyni. No meg egyebeket is, a frissen sült pékáru illata lengi be a házat. Megcsodáltuk a kőfaragó munkáit és műhelyét, majd a mézeskalácsos és gyertyaöntő következett. Itt az Óvárosban, csakúgy mint a faluban korhű öltözetben dolgoznak a mesterek, régi masináik mellett, miközben zajlik az élet. Ezt követően betértünk a fogadóba és bár ebédidő lett elhalasztottuk az étkezést, inkább élveztük a karzatról az előadást. Felnőtteknek szánt pajzán história került bemutatásra. Közben áttekintettük a kínálatot és kiválasztottuk a menüt. Az étkezést nem szabad elkapkodni, ezért úgy döntöttünk, a madaras előadás után ebédelünk, majd bejárjuk az egész várost minden látványosságával. Következő részben arról mesélek. Kezdésig újólag tettünk kis sétát a faluban, majd helyet foglaltunk a lelátón. "Robin és Marion" szerelmének történetét játszották a színészek szabadon átdolgozva madarak röptével kísérve.

Íme a Madarak Ura egyik kedvencével. A két solymász remekül betanított madaraik reptetésével hihetetlenűl szép és látványos produkciókat mutattak be. Voltak benne színpadi átreptetések, nézőtéri átrptetések, különböző "pontokra" parancsolták a ragadozókat -itt "pózoltak" is a fotósok kedvéért, gyakorló csalira vadásztak és még nagyon sok látványos elemmel hódították el a néző szívét.

A miénket mindenképp, mert a délutáni előadásra is felültünk! Felejthetetlen volt! Minden részletében nem kívánom elmesélni, mert senkit nem akarok megfosztani a meglepetés örömétől. Oda kell látogatni, felülni a tribünre és találkozni ezekkel a fenséges teremtményekkel, nézni kecses szárnyalásuk, testközelből élvezni ezeket a szelidített ragadozókat. Ezen a képen egy másik szereplővel látható a Madarak Ura!

Erre a képre is büszke vagyok, mert sikerült elkapnom a "barnát" mikor épp elrugaszkodott a palánkról, hol sokáig pózolt a nézők és a fotósok legnagyobb örömére. Ezen az előadáson nem csak a történet és a korhű környezet volt mi megragadó, hanem ezeken a kecses jószágokon keresztül érezhető volt a természet közelsége.

Nem csak a természet, hanem ezeknek a természeti lényeknek a közelsége is. Ez a gyönyörű madár -mint a képen is látható- a lelátón pózolt nekünk, nagy szerencsénkre pont az előttünk lévő sorra ültette fel a Madarak Ura, így karnyújtásnyi távolságból szemlélhettük és készíthettem ezt a képet. Én egész életemben vonzódtam a madarakhoz, díszmadarat tartottam és most is tartok, fényképeztem őket sokszor, sok helyen de ez most egészen más volt. Teljesen más!
Ez egy testközeli, felejthetetlen élmény volt.
Ez a Reneszánsz Élménybirtokról szóló beszámolómnak a második része, természetesen elmesélem a többi élményem és látottakat is. Legközelebb az Óvárosban tett felfedező utunkról mesélek. A beszámolók végeztével a képek egy részét nyilvános albumban bemutatom a Picasa-n.