A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. ápr. 5.

Madarak Ura!

Miután a faluban elcsendesedett a vigasság, véget ért a komédia ismét volt kis idő körülnézni. Legelébb is, mielőtt bementünk volna az Óvárosba, felhágtunk a déli kapu tornyára.
Innét szemünk elé tárul az Óváros épületeinek szines sokasága, látni a Palotát, bár nem teljes egészében. A város tetőrengetege felett a lovagi küzdőtér lelátójának teteje sejlik a távolban. Valamint látható a keleti kapu és az őrzésére "kirendelt" sereg harci alakzata. Mint Csin Si Huang-ti császár agyaghadseregének katonái, úgy állnak Mátyás Fekete seregének lovagjai a kapu előtt. Első utunk a pékműhelybe vezetett, hol olyan lekváros pogácsát sütnek leveles tésztából, amit nem lehet kihagyni. No meg egyebeket is, a frissen sült pékáru illata lengi be a házat. Megcsodáltuk a kőfaragó munkáit és műhelyét, majd a mézeskalácsos és gyertyaöntő következett. Itt az Óvárosban, csakúgy mint a faluban korhű öltözetben dolgoznak a mesterek, régi masináik mellett, miközben zajlik az élet. Ezt követően betértünk a fogadóba és bár ebédidő lett elhalasztottuk az étkezést, inkább élveztük a karzatról az előadást. Felnőtteknek szánt pajzán história került bemutatásra. Közben áttekintettük a kínálatot és kiválasztottuk a menüt. Az étkezést nem szabad elkapkodni, ezért úgy döntöttünk, a madaras előadás után ebédelünk, majd bejárjuk az egész várost minden látványosságával. Következő részben arról mesélek. Kezdésig újólag tettünk kis sétát a faluban, majd helyet foglaltunk a lelátón. "Robin és Marion" szerelmének történetét játszották a színészek szabadon átdolgozva madarak röptével kísérve.
Íme a Madarak Ura egyik kedvencével. A két solymász remekül betanított madaraik reptetésével hihetetlenűl szép és látványos produkciókat mutattak be. Voltak benne színpadi átreptetések, nézőtéri átrptetések, különböző "pontokra" parancsolták a ragadozókat -itt "pózoltak" is a fotósok kedvéért, gyakorló csalira vadásztak és még nagyon sok látványos elemmel hódították el a néző szívét.
A miénket mindenképp, mert a délutáni előadásra is felültünk! Felejthetetlen volt! Minden részletében nem kívánom elmesélni, mert senkit nem akarok megfosztani a meglepetés örömétől. Oda kell látogatni, felülni a tribünre és találkozni ezekkel a fenséges teremtményekkel, nézni kecses szárnyalásuk, testközelből élvezni ezeket a szelidített ragadozókat. Ezen a képen egy másik szereplővel látható a Madarak Ura!
Erre a képre is büszke vagyok, mert sikerült elkapnom a "barnát" mikor épp elrugaszkodott a palánkról, hol sokáig pózolt a nézők és a fotósok legnagyobb örömére. Ezen az előadáson nem csak a történet és a korhű környezet volt mi megragadó, hanem ezeken a kecses jószágokon keresztül érezhető volt a természet közelsége.
Nem csak a természet, hanem ezeknek a természeti lényeknek a közelsége is. Ez a gyönyörű madár -mint a képen is látható- a lelátón pózolt nekünk, nagy szerencsénkre pont az előttünk lévő sorra ültette fel a Madarak Ura, így karnyújtásnyi távolságból szemlélhettük és készíthettem ezt a képet. Én egész életemben vonzódtam a madarakhoz, díszmadarat tartottam és most is tartok, fényképeztem őket sokszor, sok helyen de ez most egészen más volt. Teljesen más!
Ez egy testközeli, felejthetetlen élmény volt.
Ez a Reneszánsz Élménybirtokról szóló beszámolómnak a második része, természetesen elmesélem a többi élményem és látottakat is. Legközelebb az Óvárosban tett felfedező utunkról mesélek. A beszámolók végeztével a képek egy részét nyilvános albumban bemutatom a Picasa-n.


5 megjegyzés:

  1. Köszönjük Józsi az értékes beszámolót a remek fotókal együtt!

    VálaszTörlés
  2. Igazán, nagyon szivesen! Máskor is!!!

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok! Igazán örülök, hogy ennyire tetszett!!!!!!! Judit

    VálaszTörlés
  4. Judit drága! Még ennél is jobban, csak szavakkal nem könnyű visszaadni!!

    VálaszTörlés
  5. Én is nagyon szeretem a madarakat, ezért is tetszett a beszámoló. Meg kell nézni élőben!

    VálaszTörlés