A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. április 7., szerda

Zsömi és a hattyú

Reggel hétkor még a szélvédőről vakartam a jeget, dél körül meg kis tulzással "izzott" a csónak belseje.
Ma egy hete, hogy nem jártam a tavon, hiányzott a víz illata, a horgászat, meg a hattyúk is. Jött egy keszeg, egy kárász, oszt semmi. Egy körül eluntam az ücsörgést, hátat fordítottam a szélnek, az meg szép lassan feltolt az aszalói-ág végéig. Néha kellett korrigálni, de nem sokszor, így nyugodtan tudtam dobálni csukára. Akarom mondani a vízbe, mert csuka sem jött. Egészen az ág végében turkált az iszapban a Királynő, eleséget keresett, üresen hagyta a fészket.
Óvatosan közelebb "csorogtam", sikerült betekinteni, nincs még tojás. Kifaroltam és épp fordítottam a csónakot, mikor észrevettem, hogy ott úszik pár méterre mögöttem. Ahogy eltávolodtam kicsit a nádtól, azonnal beúszott a csónak és a nádfal közé. Zsömi is észrevette a nagy madarat, azonnal felpattant az orrba és onnét ácsingózott kifelé, csóválta a farkát és nyüsszögött a Királynőnek. Igyekeztem elfarolni, mert még egyik látogatáskor sem találkoztak és nem tudtam mi lesz a hattyú reakciója. Nem tünt ellenségesnek, ezért újólag a szélre "szálltam" és lassan csorogtunk a nádfal előtt. Mindig a fészket rejtő nádas és a csónak közt volt, kísért bennünket, néha pár méterre jött Zsömihez. Legnagyobb meglepetésemre nem fújt, sziszegett!
Az ellenségesen viselkedő hattyú ad olyan hangot és néha demonstratív lerohanást produkál. A Királynő azonban nem volt ellenséges, Zsömi meg élvezte a helyzetet, mert szereti a madarakat. Az évek alatt megszokta odahaza a papagájt is, Sanyival még "puszilkodni" is szoktak. Egyszer lefotózom őket! Csináltam pár képet, ahogy Zsömi megpróbál haverkodni a hattyúval, aztán lassan eleveztem. A Királynő meg jött utánunk, aztán megelőzte a csónakot. Egészen addig nem értettem miért jön el a fészektől, míg hátra nem néztem. Jött a Herceg! Abbahagytam az evezést, megvártam a találkozást, csináltam róluk pár képet míg elúsztak a csónak mellett és hazafelé vették az irányt.

6 megjegyzés:

  1. Aranyosak ezek az állatok... Ponty? Csuka? Fogas? Harcsa? Ezekről mikor hallunk? Nem horgászni mentél? :D

    VálaszTörlés
  2. Hallani bármikor. Én látni szeretném őket!

    VálaszTörlés
  3. Pipec gép az a Sony. Klasszak a fotók, minden tekintetben.

    VálaszTörlés
  4. Fekete István könyvei által szerettem meg Somogy megyét.A tavalyi év számomra legnagyobb élménye
    volt, hogy születésnapi ajándékként a családom
    elvitt Göllére.
    A könyveit újra és újra olvasom, így szeretett
    "hazáját" sem felejtem el.

    VálaszTörlés
  5. Tüskevár, Téli berek, Bogáncs, Kele, Lutra, Hu, Vuk, hogy csak néhányat említsek a talán legismertebbek közül. Olyat tudott, amit kevesek. Kedves Éva, nagy örömet okozott egy somogyinak!

    VálaszTörlés