A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. április 3., szombat

Haláli jó!

Az ott a képen én vagyok! A barna bőrdzsekis! A kép tegnap készült Bikalban a Reneszánsz Élménybirtokon.
Tegnap egy nagyon jó napunk volt, mesélek majd róla több alkalommal is, ma viszont nagyon vidám! Először ennek a nagy vidámságnak az okát mondom el. Kora délután átruccant hozzánk Juditka, unokaöcsém édesanyja. Kifogyott neki odahaza a mandula aroma és épp "Shrek szeletet" készített, ami ugye a névadóra hajazva zöld kell legyen. Soha nem láttam ilyen süteményt, még csak nem is hallottam róla, ezért megpróbáltam elképzelni. Aztán inkább nem, mert mindig elkapott a röhögés! Pedig ez csak gyenge felvezető volt, ami még jött az volt az igazi! Juditka egyszer csak belekezdett, hogy mennyire meg van most könnyebbülve, meg már két nap óta nem mert átjönni! Oka egyik kolléganője aki azt mondta neki, az iwiw-en olvasta, hogy meghaltam. Mármint én! Állítása szerint az üzenőfalon olvasta, meghalt MJ nyugállományú katonatiszt. Természetesen "padlót fogtam" a nevetéstől, amit elsőre a női sereg nem tolerált. Aztán belátták így a jobb! Mondtam Juditnak: -ahhoz képest azért egész jó bőrben vagyok, hogy nem vagyok. Remélem! Legközelebb mikor holt hírem kél, ugorjon át és velem mint leginkább illetékessel megbeszélheti. Megnéztem magam a tükörben, de okosabb nem lettem, szőrös vagyok, a szőrzet meg nő még vagy néhány napig. Azért jól érzem magam és úgy érzem élek s virulok. Ja meg sokat vigyorgok! Akinek holt hírét költik......! Úgy legyen!

5 megjegyzés:

  1. Reméljük úgy lesz! Azért az ilyen hír sosem vicces...

    VálaszTörlés
  2. Én is csatlakozom az előttem szólóhoz, ezek szerint, még nyugodtan vegyél új cipőt magadnak. Az ilyen rémhíreket szeretteimről nem, csak magamról tudnám tolerálni.

    VálaszTörlés
  3. Nekem is csak azért volt vicces, mert rólam szólt!

    VálaszTörlés
  4. Egyszer, még a kilencvenes évek derekán, taxisként dolgoztam és egyfolytában csörgött a telóm. Szinte minden családtagom felhívott és a hogylétem felől érdeklődött. Én, nem értettem mi ütött beléjük, hogy mindenkinek eszébe jutottam, ugyanazon a napon, délután. Majd, pár nap múlva a nővérem mesélte el, hogy Kaposváron az a hír járta, hogy halálos balesetet szenvedtem az Erzsébet hídon. de, hálisten, csak rémhír volt, máig sem derült ki, hogy kitől eredt. Úgyhogy, kedves Józsi, bármilyen rossz hír is ez az ellenségeinknek,- ha vannak -mi bizony legalább száz évig fogunk élni.

    Kellemes ünnepeket kívánok, Neked és az egész családodnak!

    VálaszTörlés
  5. Száz? Ám legyen, ha erőben, egészségben telik. Kellemes Húsvétot neked is, szeretteid körében!

    VálaszTörlés